diplomavédés

megvolt, túl vagyok rajta, lezáródott hét és fél év. voltak köztük szépek, és kevésbé szépek, ne soroljuk fel, mi mindent történt ez alatt. egyrészt, mert nyilván túl kevés lenne rá a számítógép előtt ülésre szánt időm, másrészt mert egy jelentős részének jobb is, ha a múlt ködébe vész :)
azt sincs értelme fejtegetni, hogy utólag visszatekintve minek mennyi értelmét láttam, hogyan döntenék, ha most lennék 18 és tudnám, mi és hogyan vár rám a felsőoktatásban.mindez már nem számít, csak az, hogy vége.HÁ!
eltelt - még ha döcögősen is - ez az utolsó, terven kívüli két és fél év is. és most még néha gyanús a hirtelen rám szakadt szabadság, és miközben újságot olvasok, vagy wii-lego-batmant játszunk, vagy csak egyszerűen délután alszom, felüti néha a fejét az a (mostmár indokolatlan) rossz érzés az agyam váratlanabbik zugában, hogy nem kéne-e nekem mással foglalkoznom. itt egy pillanatra mindig elbizonytalanodok, de végül fityiszt mutatva rádöbbenek, hogy NEM, mert már LEDIPLOMÁZTAM, nem kell írni, tanulni, szerkeszteni, átgondolni. diadalittas egy érzés ám :)
a diplomavédésem volt az a vizsga egyébként, ami előtt a legjobban izgultam. nem is az, hogy stresszeltem volna, hanem fizikálisan voltam rosszul. és szinte kívülről láttam magam, hogy hiába készültem fel, bohócosnak tűnt az egész előadásom, és hiába tanultam, makogtam a tételemnél. de végül minden jóra fordult, és megértették, és elhitték, és jól mondtam, és ez a lényeg.
mos pedig új célok kitűzése helyett egyenlőre élvezem a szabadságot. juhéjj.

tanulj, tinó

tegnap este a ZDF-en volt egy zseniális dokumentumfilm tanárokról, amin keresztül kicsit be lehetett pillantani a német oktatási rendszerbe, na meg a lekvárpusztítóval is sokat beszélgettünk már arról, hogy neki mennyire fura az itteni közép-és felsőoktatás úgy ámblokk. én meg mindig egyet kellett, hogy értsek, mert valóban fura. még nekem is.
aztán ma megjelent ez a zseniális cikk az indexen, ami egészen jól tükrözi a magyar felsőoktatásról alkotott véleményemet.

én nem akarom azt mondani, hogy mennyire szar, ami itt van, és hogy olyan kéne, hogy legyen, mint a németeknél. de a két rendszer elég kontrasztos ahhoz, hogy kibukjanak rajta keresztül a magyar oktatás hátulütői,mint az eltúlzott arányban jelenlévő de szakmát nem adó gimnáziumi oktatás, ami rég elvesztette az ötven évvel ezelőtt még jelenlévő elit voltát, az érettségi degradálása - majd próbálkozás a megmentésére a kétszintűsítéssel - de ezzel még durvább értékvesztése. A szakmunkásképzés hanyatlása és hanyatlani hagyása, presztízsvesztése, a felsőoktatás értelmetlen forszírozása és tömegesítése, az egységesítés mindenhol, mer mindenkit megillet a legjobb. khm.
hiányzik az egészséges és szükséges differenciáltság és szelekció. azzal a felkiáltással, hogy mindenkit megillet a legjobb és a maximum, legjobbak is ugyanazt a középszerűt vagy rosszat kaphatják meg, mint mindenki. a túlképzésről pedig inkább ne is beszéljünk.
és ez így együtt igazán elkeserítő.

ha eltekintek a diplomamunka-sürgetés okozta folyamatos gyomorgörcstől és attól, hogy az adventi időszaki magányra utaltság miatt természetesen a reggelt is egyedül töltöttem, tulajdonképpen jól indult a nap. kellemes hóesés, ki lehet nyitni az anya-készítette első adventi zsákocskát, kávé, a hugi-hozta olívás kenyér maradéka reggelire. szóval szuper.
aztán megjött ez az ónos eső és elrontott mindent. mert minden tocsog, folyik, lucsog, de annyira hideg van, hogy rád fagy, nem látsz semmit, mert a szemedbe esik, meg csurog az átázott sapkáról, ilyen mennyiségű csapadék ellen az én sárvédőm nem elég, ezért amikor azt hiszem, hogy most már oké, annyira vizes vagyok, hogy nem lehet már rosszabb, akkor elkezdem érezni, hogy annyi vizet kapott már a kerékről felcsapódva a nadrágom derék-fenéktájt, hogy elkezd beázni. na az az igazán rossz.
de aztán hazaérek, meleg tea, süti, nyugis zene, diplomamunka, és a világ megint kerek, ollé.

mostmár tényleg nem nagyon csinálok mást a diplomaíráson kívül (csak legyen is kész, csak legyen is jó), ez pedig ingerültté tesz. illetve nyilván nem csak az, hanem a mindenféle egyéb események közrejátszása is, mint például a Deák tér felújítása és a folyamatos dugók, a mozgáshiány, hogy nem találkozhatok a barátaimmal, meg hogy a barátom elutazik, hogy nincs időm karácsonyra készülni, meg ilyenek.
ingerültté tesz, ezért nem vagyok toleráns az emberekkel, minden nap úgy érek haza, hogy komplett anyázós blogposztok vannak kész a fejemben a közlekedés összes szereplőjéről, az időjárásról és az élet igazságtalánságáról.
mindez egy diploma miatt, egy pártíz oldalas doksi, amiről tudom jól, hogy egy ember fogja talán rajtam kívül elolvasni valaha is. na jó, talán kettő.
nem fogja elolvasni senki, nem fogja használni sem senki, még én sem, mert benne ragadtam vele egy olyan témában, amivel nem akarok foglalkozni. mással dolgoztam eddig, mással dolgozom most, és a jövőben sem tervezek, hogy közelebb kerüljek hozzá.
meg fogom csinálni, mert tudom, hogy meg kell csinálni, csak épp most annyira nem látom értelmét.

gratu ájkának, lacinak, gábornak és wolfynak a diplomához!

:)

legyőztétek bélabát, nagyok vagytok ;)

nem lehet egy hónap alatt diplomát írni.
illetve talán lehet, van aki képes rá, de én nem.
sok volt az elcseszés ebben a félévben. eleve, nagyon későn lett meg a grafika vizsga, azért későn kezdtem el foglalkozni ezzel az egész témával, hogy akkor most diploma vagy nem diploma. utolsó pillanatban lett meg a téma, utolsó pillanatban lett meg a program, utolsó pillanatban lett meg mindig minden.
nem hazudtam soha, amikor azt mondtam, hogy foglalkozom vele. mert az időt rászántam. itt tültem a gép előtt. néztem a programot. olvastam róla. gondolkoztam rajta. (vagy itt ültem, tényleg itt, csak képtelen voltam erre koncentrálni) csak a produktum, az maradt el valahogy mindig. most is itt van a fejemben, egy óriási adag strukturálatlan információhalmaz, megvan, csak nem akar kijönni. és mostmár azt érzem, hogy fizikailag sincs annyi időm hátra, hogy azon a kis keresztmetszetű lyukon kiérjen a határidőig. képtelennek érzem magam rá.
legjobban ilyenkor az önmarcangolás fáj, hogy tudom: lehettem volna több, jobb, hogy más bezzeg meg tudja csinálni, én miért nem, miért vagyok ilyen lusta, miért vagyok ilyen nemtörődöm, miért vagyok ilyen felelőtlen, miért, miért, miért. nem vigasztal, hogy mások is nagyon sokan jártak már így, mert tudom, hogy képes lettem volna rá, hogy megcsinálhattam volna. és hiába mentegetem magam magam előtt, nem azon a pár hétvégén múlt, hogy bécs meg tokaj meg graz, az már csak tűzoltásra lett volna max elég, a dolog nem ott csúszott el. olyan lenne erre fogni, mint amikor az ember szidja a tanárt, hogy nem adta meg azt a 2 pontot, ami a ketteshez hiányzott. csak hát a cél nem a kettes kéne, hogy legyen, nem annyit kellett volna készülni, hogy a ketteshez hiányozzon az a két pont, hanem annyit, hogy az ötöshöz.
nem annyi energiát kellett volna belefektetnem, hogy a minimum szinthez hiányozzon az a pár óra, hanem annyit, hogy a maximumhoz.
nem önsajnálat ez, hanem öngyűlölet kicsit ilyenkor. felpofoznám és sarokba küldeném magam, kukoricára térdepeltetném és megszidnám rozit, hogy mégis, gondolkozzon el azon, hogy akkor mit is akar tulajdonképpen.
visszasírom ilyenkor a felnőtt, felelősségteljes énemet.

how is it made? - diplomamunka

kell hozzá kávé, süti, tea, két laptop, meg kéne egy lelkes egytemista, aki nem véletlenül nem szerepel a képen :) :P

Emberibb kerékpártárolást a BME-n!

Összeültünk páran, és megpróbáljuk megváltani a világot, vagy legalábbis némileg ergonomikusabbá és biztonságosabbá tenni a kerékpártárolást a BME-n.
Segíts benne!
________________

Bringával jársz egyetemre? Vagy csak járnál, de nem érzed megfelelőnek a körülményeket? Ne adj' Isten a most tervezed kipróbálni a kerékpáros közlekedést? Te vagy a mi emberünk!
Töltsd ki a kérdőívünket! Így nem csak mi kaphatunk teljesebb képet a véleményetekről, hanem az egyetemi vezetésnek is megmutathatjuk, mit is szeretnének a bringás egyetemisták. Minél többen vagyunk, annál nagyobb súllyal számít a véleményünk!
Látogass el honlapunkra, ahol részletesen tájékozódhatsz elképzeléseinkről, céljainkról, ötleteinkről.!
Írd alá az online petíciónkat, hogy tudjuk: Te is velünk vagy!
Töltsd ki a kérdőívet, mert kíváncsiak vagyunk, te hogy gondolod!

EMKE-srácok (és lányok)

i've got it!

nem egyetemi életem legdicsőségesebb vizsgája, nem is életem legdicsőségesebb jegye, de kétségtelenül a legjobban vágyott.
egy szavam nem lehet, megkaptam, köszönöm, örülök neki.
diploma, készülj, jövök :)

E-ben

bejöttem tanulni az E épületbe az egyetemre, mert ez ingerszegény környezet, itt nem foglalkozom mással, a grafikára tudok összpontosítani (oké, most pötyögök egy gyors posztot, de eddig tényleg rendes voltam és szorgos). ezalkalomból pedig némi kisszínes:

- a női wcben mozgásérzékelős a lámpa, de valahogy nem működik teljesen jól, sötétben kell ugrálnom tök nagyokat, hogy felkapcsolódjuk. elég röhejes.
- a büfében úgy adnak teát, hogy kapsz forróvizet, és választhatsz hozzá filter. a három teámból a harmadikhoz a víz már épp csak langyos volt. nyilván reggel óta nem forraltak újat :P
- egy tanuló fiú odajött hozzám, hogy hú, tök jó a táskám, megnézhetné-e, mert ő is szeretne ilyet de még csak képen látott, élőben nem. megengedtem neki :) főleg, mivel azt mondta, a rozi is menő rajta
- a BAM-os bringásreggeliről az egyetem felé tartva még beugrott, hogy nem tettem be töltőt a laptophoz, ezért hazaugrottam érte. viszont azt már csak itt az E-ben vettem észre, hogy második körben is csak a töltőm FELÉT sikerült elhozni, gyááá. de ádám jófej volt, és kerített nekem egyet, heló, köszi :)

önsajnálat, önmarcangolás, düh

önsajnálat, mert ha nem kettek volna kvaterniók, amiket azért igazán nem volt szép dolog megkérdezni, és nem tanfolyamhéten lett volna a vizsga és kivehettem volna a hét elejét szabinak, és nem kellett volna novemberben németországba menni és nem bukok emiatt eleve két kisházit, akkor sokkal de sokkal egyszerűbb dolgom lehetett volna.
és önmarcangolás, mert tanulhattam volna többet, és minden elé helyezhettem volna a grafikát, és gyakorolhattam is volna, és írhattam volna nagyházit, akkor nem nehezítettem volna a saját dolgomat.
lényeg, hogy nem lett meg a grafika.

de azért minden vizsgaalkalommal jobbnak és jobbnak érzem magam, mindig érzem a haladást, az előrelépést, mint anno THnál meg adatb-nél.
a baj nem az, hogy nem tudom megtanulni, hanem hogy nem akarom, mármint hogy idegesít, hogy ilyet kell tanulnom, nem érzem azt, hogy ennek értelme van,. hogy én ezt valaha használni fogom, hogy erre ebben a formában szükség van ahhoz, hogy belőlem jó mérnök informatikus legyen. de mpersze nem az én dolgom meghatározni ezt. az én dolgom, hogy megtanuljam, és sikeresen vizsgázzak belőle. előbb vagy utóbb.

és ha 80 éves koromban megkérdezik majd tőlem, melyik volt életem legszebb napja, nem az esküvőmet vagy a gyerekeim/unokáim születését fogom említeni. ó, nem.
hanem azt a napot, amikor kettest kaptam grafikából.
(persze nincs rá garancia, hogy a fent felsorolt események közül bármelyik is be fog következni :P )

amikor az ember utolsó pillanatban próbál minden maradék tudást a fejébe gyömöszölni pár óra alatt, az bizony édességigényes egy processz.
én viszont, tekintettel az elmúlt 2 hónap cukorbevitelére, mostanában nem tartok itthon édességet. ezért kénytelen voltam magamba tömni másfél banánt, egy narancsot és az egész bödön (oké, viszonylag kis bödön) mazsolát.
van még 4 banán, meg egy alma, azzal ki kell húznom holnap délig.
meg van csirkecomb, de ahhoz csak végszükség esetén szabad hozzá nyúlni.
ha így folytatom, holnap délben ahelyett hogy vizsgáznék, egy kiadós gyomorrontással fogok fetrengeni itthon :P

grafika-jegyzet

év elején még rendesen jegyzeteltem grafika-előadásokon. magamnak illetve padtásaimnak szóló széljegyzetekkel tarkított papírlapok ezek. tanulás közben szórakoztató ilyeneket olvasni:

- éééés WIHÍ! -> lokálisan vezérelhető! CSODA, MI? :)
- Jaj! mi lesz így a szumma(Bi)=1-gyel???
- ez az istencsászár görbe :)
- szóval kontrollpontokkal definiáljuk ezt is, ohó, mily meglepő, szóval visszavezetjük a görbékre...
- nincsenek bennük alacsonyabb dimenziós mittymüttyök
- mert az euklidészi geometriában a párhuzamos szingularitás, ROPPANT gonosz dolog
- ádám, enneek majd nézz utána, mert a medvével DUMÁLSZ AHELYETT, HOGY FIGYELNÉL :P

persze lehet, hogy mindez csak nekem mókás :P

ez is csak egy újabb grafika-nap

önnön alkalmatlanságom felett keseregve még így hanalban kibattyogtam a gangra a kávém mellé elszívni egy szál cigit (mert vizsganapokon ilyet is szabad).
ekkor felcsendült a fülesben a következő dal a playlistről, és úgy kezdődött

"you said, tomorrow has arrived
you said, a new day is here"

és örvendem a sorsszerűségnek, pont erre volt most szükségem, úgy gondoltam néhány pillanatig, hogy hát persze, minden nap egy új lehetőség, sikerülni fog, mert sikerülnie kell. efeletti örömömben bele is feledkeztem kicsit a narancssárga sötétbe (mert amikor hó van, még a sötét is narancssárga, fura ám ilyenkor az éjszaka) és nem figyeltem egy pár másodpercre.
így akövetkező sor, amit felfogtam, az volt, hogy

"must be a nighmare, it's like a nightmare"

nos igen. mégiscsak grafikáról van szó. visszapottyantam a valóságba :P

(egyébként majic ship: nightmare)

sunday evening

tegnap este villám-grafikaháziírást tarottunk a koliban.
oké, az első házifeladat mindig könnyű, de azért meglepődtem rajta, hogy alig öt óra alatt cakkumpakk készre megcsináltuk az egészet. minimális összedolgozással ráadásul, ami miatt még büszkébb vagyok magamra. grafházi, 98%-ig egyedül, ééérted? persze nem kódoltam okosan, meg mérnökhöz méltóan. mert egyszerre legyen meg az egész, aztán jöhet a debug. ha valami nem működött volna jól, soha nem találom meg, hogy melyik rész rossz. de annyira jól összeállt a fejemben az egész már az elején, hogy nem akartam szöszölni, meg butítani, meg részekre bontani. és jó is lett :). ami a problémákat okozta, az mindössze a papíron jól felírt képletek hibás begépelése volt. csak hát mire ezeket észrevettem (kb csak mikor nyolcvanadszorra olvastam el ugyanazt a sor :P) abba őszültem bele :)
hazafelé indulóban összefutottam katával, jól kipletykáltuk-beszélgettük a magunkat az utolsó villamoson zötykölődve, meg forrócsokival a kezünkben battyogva a az éjszakában.
aztán kata felugrott az éjszakai buszra, hogy hazajusson, én meg ott maradtam egyedül. sokszor hallani, hogy mennyire veszélyes budapest éjjel, egyedül. lehet, hogy egyszer az elbizakodottságom lesz a vesztem, mert biztos vagyok benne, hogy velem nem történhet semmi, de akkor is. rod stewart dúdol a fülembe, kezemben mekis pohárban a gőzölög a kakaó, piros micisapka, az fél arcomat betakaró kendő, bakancs, bő szárú gyapjúnadrág, kihalt utca, kissé már csípős hideg - dúdolva, néha egy-két tánclépéssel, lassan sétáltam haza a wesselényin. mosolygok-mosolygok, esemest prüntyögök. az élet szép :)

mffff

és költözés, már megint, utálom. mert ennek kapcsán már megint egymás torkának ugrunk á-val, pedig sziget után azt hittem már, hogy sikerül egész jóban lenni majd. és 5 napig csövezni fogok, meghúzni magam itt és ott, mert holnap muszáj elhagyni a szobát, albi viszont csak elsejétől, úgyhogy juliéknál leszek, meg percsékkel velencén, és ki tudja még hol, ha az sch-ban mégsem lehet majd vendéget fogadni valami miatt. és bőröndből kell élnem, mert minden más kukazsákokban és dobozokban pihen.
és borzasztó sok cuccom van, pedig már jóval kevesebb, mint fél éve, mert csomó mindent ott hagytam a régi szobában, csomó mindent haza vittem, de még mindig döbbenetes a mennyiség, jaj.
utálom, utálom, utálom, utálom, utálom.
és azt is utálom, hogy pont ennek a hercehurcának a közepén csücsül a grafikavizsga, utálom, hogy menni kéne tanulni, vagy aludni, hogy holnap tudjak már korántól tanulni. utálom az egyetemet, a kolit, a nyarat, a munkát, a világot, pfuj, pfuj, pfuj. kis éji depresszió. (nyugi, reggelre, de legkésőbb jövő hétre elmúlik :P )

utolsó vizsga

egy vizsgám van ebben a félévben. egyetlen egy. és sok múlik rajta. és nehéz.
mégsem sikerül leülnöm tanulni. hiányzik a késztetőerő, a belső motiváció. nem érzem a vizsgaidőszakot, nem megy, nem sikerül, nem tudok.
pedig hugi is riogat, barátnő noszogat, a szobatársak is nyaggatnak (bár tőlük nem túl hiteles, ők sem tanulnak) és tulajdonképpen tudom én is, hogy kéne, nagyon.
meg is vannak nyitva a pdf-ek, itt van kinyitva a könyv. de mégis hiányzik valami. és ha olvasok is, nem fogom fel, tökmindegy.
jaj, mi lesz így velem.

hármas lett az önlab. ez a befektetett munka fényében teljesen reális, ha viszont a tanszék nyújtotta lehetőségek és támogatás szempontjából nézzük, akkor kaphattam volna jobb jegyet is.
de jó ez így, nem hiszem, hogy ha a feltételek jobbak lettek volna attól tényleg többet dolgoztam volna rajta.
viszont az, hogy az én előadásom lement már 10-re bőven, de nem jöhettem el, csak kettőkor, na ez kiborít. négy órát ültem bent tulajdonképpen halál feleslegesen, csak hogy legyen közönsége a többieknek. mert ezen a tanszéken mindent jól definiált, túlszervezett, mutatósnak tűnő keretek közt kell csinálni (nagycsoportos beszámolók, véresen komoly laborbeugrók, nagyon korai határidők) az, hogy mind emögött mennyire kevés tartalom van, azt csak mi látjuk. mert a külsőségektől még nem lesz jó ez a szakirány.
azon gondolkodtam, hogy ha Mape elmegy civilbe dolgozni és mégsem marad a tanszéken, akkor vajon trónörökös nélkül bélabá kiöregedésével idővel eltűnik majd a szakirány? egyátalán, hogy lehet egy komplett szakirányt lényegében egy emberre építeni?

kicsit besűrűsödtek körülöttem a dolgok.
írtam ugye, hogy dolgozom megint. tetszik, olyan dolgot fogok végre csinálni, ami azóta érdekelt, hogy tanultam róla valamit. Oracle Junior Database Adminidtrator. jól hangzik, mi? :)
ahhoz pedig, hogy mindent szépen és jól megtanuljak, a következő hónapok jelentős részét Németországban töltöm: ezen a héten Münchenben voltam négy napot, hétfőn Stuttgart jön. utána kis pihi, és München megint, és és és... rettentően élvezem :) Németországot, a embereket, mentalitást mindig is szerettem, most is csak úgy lubickolok a dojcsland-fílingben, amikor kint vagyok. a trainig érdekes és értem is, a minkatársak nagy részével is jól kijövök, szóval jobb nem is lehetne :)
egy aprócska problémám mégis csak akad. pontosabban kettő: önlab és grafika. ugyanis a maradék egyetemi tárgyaimra semmi időm nem marad, ami így a félév végén azért elég nagy probléma.
így aztán a kevés itthon töltött időmet meg mindet ezekre kell fordítanom. hát, remélem azért meglesz minden rendben.

sajnos igaz...

"A hazai műszaki felsőoktatás nem tekinti céljának, hogy a piac igényeinek megfelelő munkaerőt termeljen (lásd Z80 ill. Pascal oktatása 2007-ban ill. egy új tárgy akkreditáltatásának 3 éves átfutási igénye) >> A képzés versenyképessége romlik >> növekvő gap az igények és az egyetemekről kijövő gyerekek tudása között.

A felsőoktatás nem érdekelt a változtatásban.

Az informatikával foglalkozó felsőoktatási intézményekbe jelentkezők aránya és az összes jelentkező száma esik, azaz egyre kisebb a merítési bázis, akiből jó szoftveres lehet. A bejutási arány nő, mivel az egyetemek fejkvótában érdekeltek. >> Hígul az input.

Mennyiségi és minőségi munkaerőhiány van a hazai SW-es munkaerő piacon, miközben a hazai munkaerőpiac nem versenyképes árban és volumenben a román, ukrán, belorusz ill. orosz munkaerővel. >> A hazai ISV kör erőforrás oldalon gyengül.

Az elit egyetemek nem a tényleges fenntartási költségek finanszírozására szednek tandíjat, hanem presztizsből, ui. a saját alaptőkéjük hozama ill. az alumni támogatás is eltartja őket. (Ez nálunk nem működik.)

A tandíj eltörlése egy rossz üzenet a diákoknak, mert az utolsó teljesítménykényszert is kiiktatja."

szomorú, de nagyon igaz.
kösz rambinak, hogy beküldte a cikket.