munka ügyben meg egyébként az van, hogy nem lett jobb, csak másképp szar.
sőt, kívánkozom vissza a régi helyemre, mert alapjában véve szerettem azt, csak az ügyelet volt a fos. most meg ugyan nincs ügyelet, csak megmagyarázhatatlan gyomorgörcs, amikor be kell menni. nem a közvetlen kollégákkal van a baj, mással, de mindegy is.
még kicsit várok és remélem, hogy jobb lesz, csak így két és fél hónap elteltével bízni nehéz benne.

ha egy éjszaka egy órával hosszabb, mint a többi, és ezért elvileg egy órával többet alhatnál, mint máskor, az implicite magában foglalja azt is, hogy ha ügyeletben vagy, egy órával többet dolgozhatsz, mit máskor.

ha szeretem a munkámat, de nem adott hozzá a megfelelő környezet, az iszonyatosan kínzó. a környezet rettentően fontos, az emberek, akikkel együtt töltesz napi nyolc órát. hiába a jó munka, az nem minden. ilyen ugye olt már.
aztán, ha nem szeretem a munkámat, az iszonyatosan kínzó. hiába a jobb környezet, a betanulási időszak érdekessége,a napi rutinnál legkésőbb kiütközik, hogy nem, ez nem az. ebben nincs semmi érdekfeszítő, itt nincsenek felfedezésre váró problémák, agymunka, itt csak a standard lépések vannak. gondolkodni leginkább felesleges. ilyen van most.
aztán olyan is van most, hogy úgy érzem megtaláltam a tökéletes feladatot, egy megfelelő környezetben, csak éppen nem tudom, az enyém lehet-e, az meg aztán valami egyenesen borzasztó, az előzővel kombinálva egyenesen idegőrlő, a nemszeretem munkát még rosszabbnak látom tőle, a munkanapokat még sötétebbnek. (és tádám, így lesznek az emósok :P)

csak lenne már egy válasz, hogy igen, vagy hogy nem, mindegy is már, melyik, csak legyen vége a bizonytalanságnak, hogy tovább tudjak lépni a sóvárgáson, hogy kereshessek más megoldást, új kihívást, ha kell, vagy épp örömömben sikongatva ugrálhassak körbe-körbe, ha.

azért az annyira tipik, hogy az ügyeletes telefon a hétvégén csak
1)korán reggel
2)késő este, elalvás után
3)pont, amikor sétálni indulnánk

csöng. pont ezen háromszor. amikor meg épp csak itthon molyolok, amikor csöröghetne felőlem minden további nélkül, akkor persze kussol.
még ilyet.

note to future myself: mivel már az egyetemen is nehezen viselted a kevesetalvós vizsgaidőszakokat, ezért kérlek, többször ne vállalj olyan munkát, ahol éjszakai ügyeletet is kell vállalni, és előfordulhat, hogy egymás után hét éjszakát nem alszol végig, de ettől még a napi nyolc órát le kell dolgoznod. köszi.

kellemes nyári este?

ez egy kellemes nyári este kéne, hogy legyen. tudod, olyan, amikor nyitva van az összes ablak, langymeleg levegő kavarog be kintről, és tücsökciripelést meg madárcsicsergést hoz a szél, bratwurstot esztek vacsira sok salátával és fröccsel leöblítitek, és közben azt tervezgetitek, hogy a pompás nyári hétvégét hol is fogjátok tölteni. aztán kimentek a városligetbe tollasozni egyet, hazafelé pedig beintegettek az olasz étterem ablakán a kedvenc italiano pincéreteknek, aki hatalmas mosollyal köszön vissza, a ház udvarán pedig még megsimogatjátok a mindneki-macskáját, mielőtt magatokra zárnátok az ajtót. mmmmm, mesésen hangzik, mi? :)

ehhez képest hideg van, és negyed hét óta dolgozom, mert telefonügyeletben vagyok, és hát a tengerentúlon valami guzmi van, amerikaiakkal telefonkonferenciázok, holott angol nyelvtudásom hagy még némi kívánnivaló maga után, mirelitpizzát vacsizok, mert a munka mellett másra nincs idő, hétvégén nem megyek sehová, mert megint csak dolgozom, de végülis nem is baj, állítólag úgyis zuhogni fog.

és azt hiszem, rajtam kívül mindenki épp nyaral.

igazából kicsit várom az őszt, akkor legalább nem érezzem úgy, hogy kimaradok valamiből :P

eltűnt a bögrém. a munkahelyemen, az asztalomról. kerestem az emelet összes konyhájának összes szekrényében, de nincs meg.
most komolyan, kinek kell az én rikítórózsaszín, piros-koktélcseresznyével-díszített-muffinos bögrém? KINEK? nekem...

két okból nem ültem már napok óta bringán.
az egyik az ítéletidő volt: mit nekem eső, mit nekem hó, a hideg szót nem is ismerem (áhháhá), de a széltől, attól rettegek. azt nem lehet kikerülni, az ellen nem elég felöltözni. mert az egy hirtelen lökéssel simán berakhat a sáv közepére, és nem szól előtte az épp jövő kamionosnak, hogy oppárdon, lassítson legyen szíves.
a másik ok a meccs óta sajgó testrészek voltak, nyöszörgő derék, izomlázas váll, sajgó hát, fájós láb. ha nem volt muszáj, a székből sem keltm ki órákig, nem még hogy direkt mozogjak is. tegnap este viszont ezt a jeget megtörtem azzal, hogy minden nyafi ellenére végül össze kaptam magam, és lementem edzésre. meglepeten konstatálta, hogy a mozgás nem is esik annyira rosszul, mint amire számítottam.
aztán ma reggel, amikor kisütött a nap, már nem érdekelt se a derekam, se a szél, hóhahó, Nagykörút, jövök, hellóhelló, combino, ne várj rám.
a hídon átjönni mondjuk nem volt kellemes, és hiába fixi, térdkímélő üzemmódban, fékaktívan használom most pár napig, de már nagyon hiányzott. nem sok ez a pár kilométer, de ha nincs, nagyon hamar úgy érzem, berozsdásodok, megszoktam és igénylem a napi mozgást, na.(ezért a mondatért pár éve még körbe röghögtem volna saját magamat :P) kell a menetszél, a fejkitisztítás, a muslicásfogsorú vigyorgás.
aztán a csudás új zárható céges bringatárolóba legurulva mosolyogva üdvözöltem a kék simplont, a belső udvaron keresztül sétálva a másik sárgalila bicót, ez az ismerős környezet nekem, nem a BKV, és hogy "következő megálló a Petőfi-híd, budai hídfő".

fiú a szomszéd folyosóról

a fiút a szomszéd folyosóról nem ismerem. talán kétszer ha beszéltünk, váltottunk összesen talán négy mondatot. de mindig vidám leszek, ha összefutunk a liftben vagy a teakonyhában, mert olyan huncut-pirospozsgás arca van, mosolyra ingerli az embert.
annyit tudok még róla, hogy biciklivel jár ő is. talán a nagyon ködös péntek reggelen volt, nem is annyira reggel, már 10 körül. jöttem át munkába egyetemről, és pont egyszerre értünk a bejárathoz, épp ugrottam le luiról, amikor odagurult ő is. bemegyünk lekötjük a gépeket a belső udvaron, vissza az épületbe, liftbe be. és megkérdezi. jé, biciklivel jársz? ilyen hidegben? (oké, lehet hogy nem szó szerint így, de a lényeg ez volt :) )
kissé meglepetten álltam ott. csak valami olyasmit sikerült makognom, hogy hát ja, igen. utólag eszembe jutott, hogy tágra nyílt, csodálkozó szemekkel vissza kellett volna kérdezni, hogy ki? én? ááá... vagy valami félszeg mosollyal azt mondani, hogy hja, amint látod. de annyira meglepett a kérdés, mármint hogy hát ott molyoltunk percekig egymás mellett a bringával, persze, hogy biciklivel járok.... szóval csak bután nézni tudtam. :P

közel

a munkahelyem közel van. ez persze alapvetően jó, mert gyalog is tíz perc - negyed óra alatt ott vagyok bármikor.
a baj az, hogy ahhoz viszont elég távol van, hogy a kolin kívül sehova máshova ne lehessen elérni fél óra alatt. tudom, nekem semmi sem elég jó, de most tényleg, nem vagyok én ehhez hozzászokva. amíg mindig a koli volt a kiindulási pont, a 4-6 villamos elvitt bárhova bármilyen rövid idő alatt. vagy kisétálni a Móriczra az tíz perc, és onnan megint minden nagyon közel van.
most viszont mindent meg kell fejelni még ezzel a negyedórás sétával, és nehezen kalkulálok vele. rendszeresen kifelejtem az időszámításomból.

jaj és amiért viszont sajnálom, hogy közel van: nem tudok így biciklizni. mert erre a távolságra felesleges elővenni, máshova nem nagyon járok bringával. pedig anno azért lett megvéve, hogy majd azzal járjak dolgozni.
hiányzik a biciklizés.

az első fizetés

bár még csak fél hónapra kaptam, de már legalább van, és juhú én meg most gyorsan még megengedek magamnak mindent amit már mióta akartam. úgyhogy nincs már több neptunos tartozásom (egyetem felé), és lett iPod (igaz vaterás, használt) és vízipipa (kicsi és akciós) és szigetjegy (féláron, diák) . most még nagy dőzsölés, de csak mert aztán nyártól már nem akarok, mert végre lesz miből spórolni, akkor kell is.

jaj meg anyáéknak megígértem, hogy ha megjön az első teljes fizum, akkor elviszem a családot vacsorázni :) da az majd csak a májusi lesz.

amerikai nagynéni :P

(pedig azért nem végtelen sok ám, csak ahhoz képest, ami eddig volt)

kicsit besűrűsödtek körülöttem a dolgok.
írtam ugye, hogy dolgozom megint. tetszik, olyan dolgot fogok végre csinálni, ami azóta érdekelt, hogy tanultam róla valamit. Oracle Junior Database Adminidtrator. jól hangzik, mi? :)
ahhoz pedig, hogy mindent szépen és jól megtanuljak, a következő hónapok jelentős részét Németországban töltöm: ezen a héten Münchenben voltam négy napot, hétfőn Stuttgart jön. utána kis pihi, és München megint, és és és... rettentően élvezem :) Németországot, a embereket, mentalitást mindig is szerettem, most is csak úgy lubickolok a dojcsland-fílingben, amikor kint vagyok. a trainig érdekes és értem is, a minkatársak nagy részével is jól kijövök, szóval jobb nem is lehetne :)
egy aprócska problémám mégis csak akad. pontosabban kettő: önlab és grafika. ugyanis a maradék egyetemi tárgyaimra semmi időm nem marad, ami így a félév végén azért elég nagy probléma.
így aztán a kevés itthon töltött időmet meg mindet ezekre kell fordítanom. hát, remélem azért meglesz minden rendben.