nem lehet egy hónap alatt diplomát írni.
illetve talán lehet, van aki képes rá, de én nem.
sok volt az elcseszés ebben a félévben. eleve, nagyon későn lett meg a grafika vizsga, azért későn kezdtem el foglalkozni ezzel az egész témával, hogy akkor most diploma vagy nem diploma. utolsó pillanatban lett meg a téma, utolsó pillanatban lett meg a program, utolsó pillanatban lett meg mindig minden.
nem hazudtam soha, amikor azt mondtam, hogy foglalkozom vele. mert az időt rászántam. itt tültem a gép előtt. néztem a programot. olvastam róla. gondolkoztam rajta. (vagy itt ültem, tényleg itt, csak képtelen voltam erre koncentrálni) csak a produktum, az maradt el valahogy mindig. most is itt van a fejemben, egy óriási adag strukturálatlan információhalmaz, megvan, csak nem akar kijönni. és mostmár azt érzem, hogy fizikailag sincs annyi időm hátra, hogy azon a kis keresztmetszetű lyukon kiérjen a határidőig. képtelennek érzem magam rá.
legjobban ilyenkor az önmarcangolás fáj, hogy tudom: lehettem volna több, jobb, hogy más bezzeg meg tudja csinálni, én miért nem, miért vagyok ilyen lusta, miért vagyok ilyen nemtörődöm, miért vagyok ilyen felelőtlen, miért, miért, miért. nem vigasztal, hogy mások is nagyon sokan jártak már így, mert tudom, hogy képes lettem volna rá, hogy megcsinálhattam volna. és hiába mentegetem magam magam előtt, nem azon a pár hétvégén múlt, hogy bécs meg tokaj meg graz, az már csak tűzoltásra lett volna max elég, a dolog nem ott csúszott el. olyan lenne erre fogni, mint amikor az ember szidja a tanárt, hogy nem adta meg azt a 2 pontot, ami a ketteshez hiányzott. csak hát a cél nem a kettes kéne, hogy legyen, nem annyit kellett volna készülni, hogy a ketteshez hiányozzon az a két pont, hanem annyit, hogy az ötöshöz.
nem annyi energiát kellett volna belefektetnem, hogy a minimum szinthez hiányozzon az a pár óra, hanem annyit, hogy a maximumhoz.
nem önsajnálat ez, hanem öngyűlölet kicsit ilyenkor. felpofoznám és sarokba küldeném magam, kukoricára térdepeltetném és megszidnám rozit, hogy mégis, gondolkozzon el azon, hogy akkor mit is akar tulajdonképpen.
visszasírom ilyenkor a felnőtt, felelősségteljes énemet.