diplomavédés

megvolt, túl vagyok rajta, lezáródott hét és fél év. voltak köztük szépek, és kevésbé szépek, ne soroljuk fel, mi mindent történt ez alatt. egyrészt, mert nyilván túl kevés lenne rá a számítógép előtt ülésre szánt időm, másrészt mert egy jelentős részének jobb is, ha a múlt ködébe vész :)
azt sincs értelme fejtegetni, hogy utólag visszatekintve minek mennyi értelmét láttam, hogyan döntenék, ha most lennék 18 és tudnám, mi és hogyan vár rám a felsőoktatásban.mindez már nem számít, csak az, hogy vége.HÁ!
eltelt - még ha döcögősen is - ez az utolsó, terven kívüli két és fél év is. és most még néha gyanús a hirtelen rám szakadt szabadság, és miközben újságot olvasok, vagy wii-lego-batmant játszunk, vagy csak egyszerűen délután alszom, felüti néha a fejét az a (mostmár indokolatlan) rossz érzés az agyam váratlanabbik zugában, hogy nem kéne-e nekem mással foglalkoznom. itt egy pillanatra mindig elbizonytalanodok, de végül fityiszt mutatva rádöbbenek, hogy NEM, mert már LEDIPLOMÁZTAM, nem kell írni, tanulni, szerkeszteni, átgondolni. diadalittas egy érzés ám :)
a diplomavédésem volt az a vizsga egyébként, ami előtt a legjobban izgultam. nem is az, hogy stresszeltem volna, hanem fizikálisan voltam rosszul. és szinte kívülről láttam magam, hogy hiába készültem fel, bohócosnak tűnt az egész előadásom, és hiába tanultam, makogtam a tételemnél. de végül minden jóra fordult, és megértették, és elhitték, és jól mondtam, és ez a lényeg.
mos pedig új célok kitűzése helyett egyenlőre élvezem a szabadságot. juhéjj.

gratu ájkának, lacinak, gábornak és wolfynak a diplomához!

:)

legyőztétek bélabát, nagyok vagytok ;)

szoboszló

a szoboszlói hétvége ismét roppant jól sikerült, köszi érte áginak, aki megszervezte és biztosította a helyszínt, valamint mindenkinek, aki ott volt.
volt mulatás, esőben táncolás, halálközeli állapotban leledzés, bográcsozás, sörözés, butafilmetnézés, éttermezés, cukrászdázás, sétálás.
meg valami, aminek következményeként a lábujjam és környéke valószínűtlen színekben pompázik. annak ellenére, hogy nem tűnt fel, hogy történt volna vele bármi is, szóval nem történt, ergo a lábujjam penészedik, le fog esni hamarosan.

hármas lett az önlab. ez a befektetett munka fényében teljesen reális, ha viszont a tanszék nyújtotta lehetőségek és támogatás szempontjából nézzük, akkor kaphattam volna jobb jegyet is.
de jó ez így, nem hiszem, hogy ha a feltételek jobbak lettek volna attól tényleg többet dolgoztam volna rajta.
viszont az, hogy az én előadásom lement már 10-re bőven, de nem jöhettem el, csak kettőkor, na ez kiborít. négy órát ültem bent tulajdonképpen halál feleslegesen, csak hogy legyen közönsége a többieknek. mert ezen a tanszéken mindent jól definiált, túlszervezett, mutatósnak tűnő keretek közt kell csinálni (nagycsoportos beszámolók, véresen komoly laborbeugrók, nagyon korai határidők) az, hogy mind emögött mennyire kevés tartalom van, azt csak mi látjuk. mert a külsőségektől még nem lesz jó ez a szakirány.
azon gondolkodtam, hogy ha Mape elmegy civilbe dolgozni és mégsem marad a tanszéken, akkor vajon trónörökös nélkül bélabá kiöregedésével idővel eltűnik majd a szakirány? egyátalán, hogy lehet egy komplett szakirányt lényegében egy emberre építeni?

egyébként (mielőtt hugi megint gúnyosan rákérdezne) igen, dolgoznom kéne most itthon a gép előtt a terminfó-jegyzeten, ezért a sok új bejegyzés :). mert inkább csinálok minden mást. ugyebár.

a nagy zabálás

eddig nem volt rám jellemző, hogy stresszes szituációban egyek. ma azonban, hát, hogy is mondjam, szóval de. de rengeteget. tényleg. fél tábla csoki. (vagy egy éve nem bontottam már fel magamtól csokit :P) egy ananászkonzerv, vaníliásjoghurtostúrókatyvasz, nagy adag vacsora. és ez csak a délután.
és most nem érzem jól magam, de kivételesen nem a lelkiismeret furdal, hanem nyomja a pocakomat a sokminden.
így nehéz tanulni.
ettől még stresszesebb leszek... a stressztől pedig ma, hát... ennem kell...

már csak egy... már csak A vizsga. már nem is érdekel, hogy meglesz-e, csak legyek túl rajta.

terminfó

rettegek ettől a tárgytól, rettegek bélabánál vizsgázni, és már megint halogatom tovább és még tovább, hogy fel tudjak rá készülni rendesen. nem tudom, hogy el lehet-e menni oda egyáltalán úgy hogy biztos vagyok benne, hogy sikerül. félek attól a kaján mosolytól, ami bélabá szája csücskében játszik olyankor, amikor valami nem sikerül, némi önelégültség, énmegmontamság van olyankor a hangjában, hogy tudom, hogy maga nem tanul, hogy nem tudja, hogy látja, nekem volt igazam, és sajnálom, de erre nem adhatom meg. pedig én tudom, én tanulok, tényleg, de nem látom be, hogy informatikusként azt kéne megtanulnom, hogy hogyan célszerű elrendezni a gépeket egy üzemcsarnokban, hogy milyen nyilakat kell felfesteni a padlóra az akadálymentes anyagmozgatáshoz, meg ilyesmi. nem. nem akarom. nem kell. nincs értelme.
de muszáj.

mozgalmas hétfő

voltam interjún a TCS-nél, hogy mehessek hozzájuk önlabozni. először tesztet kellett kitölteni, rengeteg matek meg angolfeladatokkal, meglepődtem magamon, jó lett. aztán vissza kellett menni beszélgetni is, akkor egy indiai pasi interjúztatott angolul, ami vicces volt, mert alig értettem, milyen szavakat nymmog a bajúsza alatt. de magammhoz képest meglepően jó voltam, valószínűleg mert nem volt akkora tétje a dolognak: ha minden kötél szakad, még mindig tudok itt maradni és kérni valami témát a dorsumnál, bár semmi kedvem hozzá.
az azért nyugtalanító, hogy még mindig nem jeleztek vissza a tcs-től, de bizakodó vagyok, a magyar bácsi az interjú után nagyon kedves volt.
aztán utána megbuktam laboron, emin én nem csodálkoztam, mivel az egész napom elment a fent említett mókával meg a rákészüléssel, hétvégén meg makón nem nagyon tanultam. de azért amikor szikorabácsi azt mondta, hogy szerinte én nem nagyon vagyok egyetemista, meg tanulni is kéne, akkor felhúztam magam, mert direkt mondtam neki, hogy az interjú önlabos, tehát szorosan az egyetemhez kötődő volt, és mostanra kaptam időpontot, tehát mérsékelten az én hibám.
bélabá persze egyéb kérdésekben is kitett magáért hétfőn, de ezt nem fejtegetném, mert egyrészt lehet h csak félig lenne igazam, másrészt meg nem akarom szegényt annyit szidni.

brrriháááá :)

igen, sikerült, elfigadták az önlabomat. négyest kaptam, aminek örülök, mert kezd egyre nyilvánvalóbb lenni h sz. nem szeret engem, és ennek a fényében a négyes egyértelmű elismerés.
mostmár tehát lehet előre nézni, a vizsgákra koncentrálni.
(és várni a választ, hogy mehetek-e nyárra dorsumolni. remélem, igen. majd meglátjuk.)

önlab

nam akarnak gyűlni az oldalak, pedig a téma megvan.
nem jönnek a szavak, a mondatok, a struktúra.
help, help.....

nemjöttössze

nem bizony. kiraktak terminfo laborról. ez szomorú, már csak azért is, mer jövő tavasszal lesz legközelebb, amikor én már diplomázni szándékozom. ha mázlim lesz, tán méltányosságival engedik a kettőt egymás mellé. maglátjuk.
a zh- sem lett fényes, mivel arra meg aterminfo miatt nem tanultam. azért remélem, meglesz.

DE legalább az esti képzéscsopvezpizzázás nagyon jól sikerült. a darshanban voltunk. a hely marhajó, a pincér balfasz. de a társaság nagyon jó volt :) rég nevettem ennyit és beszélgettem ilyen jót.

terminfó és az irü csodái

tanulok. mert azt is kell ugye néha. és közben puffogok nagyokat.
mert itt van ez a terminfo labor. meg egyátalán, a szakirányos laborok itt az iviren (integrált vállalatirányítási rendszerek szakirány). arról szól, hogy seggeld be szó szerint az arra a hétre kiadott 15 oldalt, majd oldd meg a kiadott feladatot. eddig, ugye nem is tűnik vészesnek. de a silabusz egy f*st@licska, a laborfeladat meg abból áll, hogy a pontosan megadott adatokat szó szerint prüntyögd be a programba, amit soha többé nem fogsz használni. ha rájössz, hogy hibás a feladatkiírás, vagy a megadott megoldás, és kijavítva csinálod tovább, garantált a rossz jegy. ugyanis természetesen scriptet használva javítják amit csináltál, a script meg a rossz megoldásra készült. aztán mehetsz reklamálni, hátha bélabá kivételesen hajlandó lesz elismerni, hogy hibázott.
így képzik a jövő kreatív, problémamegoldóképes mérnökeit. jó, mi?
a másik problémám ezzel még. (itt tör elő belőlem a HK-s ) van 2 egymástól függetlenül meghirdetett tárgy, a terminfó előadás, és labor. nincs egymásraépülés, semmi hivatalos összefüggés. simán lehet, hogy felveszed egy évvel hasmarabb a labort, mint az előadást. mivel azonban bélabá bepöccent, hogy nem járunk előadásra (mondván azért vagyunk hallgatók, hogy hallgassunk - ember legyen a talpán, aki végigüli a 4 órás előadásokat - amikor én bent voltam, a szünetet leghamarabb 3 óra után tartotta...) ezért módi lett az előadás anyagát számonkérni beugrón. nem túl szép, nem is túl szabályos. de nem érdemes miatta szólni, itt vagyunk még 2 félévet, és ő prímán ért ahhoz, hogy ezeket ne tegye könnyen teljesíthetővé. szóval inkább magolunk a 2 kreditért heti 6 órát.

a másik holnapi móka még az irü (információs rendszerek üzemeltetése). hát ez a tárgy egy vicc (jójó, az meg a másik vicc, hogy mégis pzhzok belőle. de ezt most hagyjuk) 60 slide arról, hogyhogyan telepítsünk windows xp-t. nemááá.....

de ez van. és most ennek mindnek meg kell lennie holnap, ha jövőre diplomázni akarok. és igen, akarok. szóvas vissza a felesleges információk agybatuszkolásához. gyáááá....