nem hagyunk hátra sebesülteket?

múlt héten találkoztam ádámmal, és bár ez mondjuk mindegy is, azért ez volt az a momentum, ami megint elindított egy csomó, kolival kapcsolatos gondolatmenetet.

nem is tudom, hogy csak én hagytam mégis hátra tavaly a sebesült kollégista felemet, vagy a többiek is. tény, hogy ott vérzett el valahol a schönherz lépcsője környékén, nem sikerült átmenekíteni a rejtőjenő utcába. ez egy dolog, a nagyobb probléma az, hogy a baleset helyszínéről mindenki más irányba menekült, és azóta sem találjuk egymást. KollégistaRozi, aki megmaradhatott volna összekötő kapocsnak, ha nem hagyjuk hátra, megoldhatta volna ezt a problémát. de hát ez a vonat már elment. (hű, ennyi képzavart egy bekezdésben...)

amikor beköltöztünk a koleszba csillogó szemű gólyákként, mindenki azt mondta, hogy életre szóló barátságokat és ismeretségeket kötünk majd itt, ők lesznek a második családunk, satöbbi. nem így lett. az a pár barátság, ami megmaradt, nem a kolesz érdeme, nem oda kötődnek, nem ott születtek, még csak katalizátoruk sem volt, vagy csak kis mértékig - németescsoport, egy szakítás háttértörténete, ex tesója, ezekhez a kék ház csak háttérkép volt. amik viszont ott születtek, valahogy elfogytak.
persze én is saras vagyok. roppant keveset tettem azért, hogy ez másképp legyen, bár mentségemre legyen mondva, kiköltözés utáni évben el voltam foglalva a sebeim nyalogatásával, és Ádámék miatt máig nem szívesen megyek abba a schönherzbe. de az emberek ettől még függetlenek kellettek volna hogy legyenek az épülettől.

persze picsogás helyett inkább örülnöm kéne, hogy ezekkel az arcokkal legalább pár évig igazán jóban lehettem, végül is változik a környezet, változnak a minket körülvevő emberek, nem ragaszkodhatunk foggal-körömmel mindenkihez. inkább örülök annak, hogy igenis vannak, akik állandóak - nem is olyan kevesen.

zsűlnek új fényképezőgépe van, és ilyen csudajó képeket csinál vele.

a képek ofkorz jogvédettek, meg minden :)

qpa után

túl vagyunk a qpán. jó volt, szuperjó volt, én élveztem, még ha meg is haltam közben sokszor.
riszpekt a többieknek, millió, mert sokkal többet dolgoztak, mint én, és sokkal kevesebbet nyafogtak.
és köszi a qpázóknak is, mert jól érezték magukat, nem károgtak és nem rücsköltek szanaszét mindent.
összességében, azt hiszem, egy jól sikerült egy héten vagyunk túl.
és most tessék, két kép, hogy mosolyogjatok :)

qparendező jól érzi magát

a qparendező pontoz

38. Jómunkásember Schönherz Qpa

apa, kezdődik :)

halló-halló, a rendezőség hívja eddyt, eddy jelentkezz, jelentkezz :)

egy ökörsütés margójára

tulajdonképpen jó, hogy elmentem, mert előbb-utóbb szembe kellett találkoznom ezzel a problémával. mármint hogy ott vannak ádámék. azért mégis arra számítottam, hogy kezelhető lesz a szituáció. nem volt az. bőgés volt, meg kiabálás. nem volt jó.
és rá kellett jönnöm, hogy én is csak olyan nő vagyok, mint a többi: pletykás, gyűlölködő, gonosz, allűrökkel teli. hát jó, lehet, hogy rosszabb az átlagnál. túl magasra ugrott a rozi-faktorom. nem vagyok magamra büszke, ilyenkor nem.
aztán meg arra sem, hogy a kispajtásaim nyakába zúdítom az összes problémámat, kérdezés nélkül. és persze mindenki nagyon megértő és kedves és minden, de én meg tolakodó és önző és követelőző voltam. lelkiismeret-furdalásom van miatta.

ami viszont pozitív volt, hogy bár roppantul idegesített a hatvanadszor is elhangzó úristen, már vagy fél éve nem láttalak mondat, mégis minden alkalommal megmelengette a lelkemet, mert mindegyik őszinte volt, és azt jelentette, hogy tán tényleg hiányoltak és szeretnek.ez jó volt, nagyon.

összességében egyértelművé vált, hogy nagyon nem vagyok még kész a "visszatérésre". szeretnék, mert szeretem azokat az embereket, jó velük találkozni, dolgozni, minden. de amíg ennyire padlóra tesz egy egyszerű rendezvény, ahol csak vendég vagyok, addig mit várok bármi olyantól, ahol felelősség van rajtam, ahonnan nem menekülhetek ki?

kinyílik a világ

egész nyáron, ahogy közeledtem kollégista napjaim végéhez, azt éreztem, kinyílik a világ. szebb, színesebb, érdekesebb, mozgalmasabb. más.
pedig régen szószólója és egyik legaktívabb élharcosa voltam az sch-s életnek. szerettem, de belegubóztam. alig találkoztam olyanokkal, akik külsősök voltak, nem csináltam semmit olyat, aminek ne lett volna köze az egyetemhez vagy a kollégiumhoz.
most pedig, hat év után végre látom, mit csináltam rosszul. végre sikerül kiszállnom, magam mögött hagyni. végre újra találkozom a "régi" barátaimmal, végre nem táborokban nyaralok, végre nem lesznek szobatársaim, végre végre végre :)
ezt is, azt is magamnak köszönhetem. ennek is, annak is megvan a maga ideje, mindkettőt lehet szeretni. csak tudni kell, mikor, meddig, hogyan.

ma a leveleimet olvasgatva megint eszembe jutott ez a bejegyzés.
a női allűrök bosszantanak, ha nem tud valaki kiállni magáért, az bosszant, és ha utólag hisztizik valaki, az is bosszant.
persze nem jogos valamiről úgy véleményt mondanom, hogy nem voltam tanúja az eseményeknek. de ugyanígy nem jogos személyes sérelmeket nyílt levlistán kibeszélni. az ember így saját magából csinál hülyét. a többiek meg jobb esetben csak csodálkozva néznek, rosszabb esetben meg kuncognak a markukba.

mffff

és költözés, már megint, utálom. mert ennek kapcsán már megint egymás torkának ugrunk á-val, pedig sziget után azt hittem már, hogy sikerül egész jóban lenni majd. és 5 napig csövezni fogok, meghúzni magam itt és ott, mert holnap muszáj elhagyni a szobát, albi viszont csak elsejétől, úgyhogy juliéknál leszek, meg percsékkel velencén, és ki tudja még hol, ha az sch-ban mégsem lehet majd vendéget fogadni valami miatt. és bőröndből kell élnem, mert minden más kukazsákokban és dobozokban pihen.
és borzasztó sok cuccom van, pedig már jóval kevesebb, mint fél éve, mert csomó mindent ott hagytam a régi szobában, csomó mindent haza vittem, de még mindig döbbenetes a mennyiség, jaj.
utálom, utálom, utálom, utálom, utálom.
és azt is utálom, hogy pont ennek a hercehurcának a közepén csücsül a grafikavizsga, utálom, hogy menni kéne tanulni, vagy aludni, hogy holnap tudjak már korántól tanulni. utálom az egyetemet, a kolit, a nyarat, a munkát, a világot, pfuj, pfuj, pfuj. kis éji depresszió. (nyugi, reggelre, de legkésőbb jövő hétre elmúlik :P )

muszáj volt egy nagytakarítás. egyrészt mert most hogy egyfolytában nyitva az ablak, miden sokkal gyorsabban porosodik és koszosodik, másrészt pedig holnap szobaellenőrzést tart a kollégium üzemeltetője. (valójában az első októl még ugyan ellettünk volna, a második volt igazából a kényszerítő erő...)
takarítani persze mindenki utál de most kivételesen nem volt szenvedős: mindenki a másik keze alá dolgozott, a porszívót túlharsogta a butazene, ugráltunk körbe a szobában és őrjöngtünk, meg táncoltunk a porszívórúddal és hangosan énekeltünk.
gyakrabban kéne takarítani :)

szobatársakat keresek nyárra és őszre.
aki vállalna engem, dobjon egy mailt :)

ez most egy gonosz, és az átlag olvasó álthal nem érthető bejegyzés lesz, bocs

lassan érik egy új tabló, egy új emberről....

(nem, elkészülni természetesen nem fog, mint ahogy az elsőnek sem kellett volna. de ha lennék olyan hirtelenharagú és meggondolatlan, mint harmadévben voltam, akkor bizony elkészülne az...)

"Ha a női erény elvész, az pótolhatatlan...
Egy nőnek a jóhíre nem kevésbé kényes pontja, mint amennyire dísze. Ennélfogva nem lehetünk eléggé elővigyázatosak abban, hogyan viselkedjünk a másik nem méltatlan képviselőivel szemben."
/Büszkeség és balítélet/

egy felező margójára

nem az én felezőm volt, nem is voltam ott. de láttam a képeket, hallottam a sztorikat és ismerem a szereplőket.
lehet, hogy csak megöregedtem és konzervatív lettem. lehet, hogy ez az évfolyam már más, mint a mienk volt. vagy csak az érintett emberekhez állok túl negatívan. de
- miért kavar össze egy szingli lány 3 (legalább 3) különböző pasival egy bulin (mindeközben folyamatosan azon nyíg, hogy egy fiú sem veszi őt komolyan)
- miért issza valaki síkhülyére magát már az első 15 percben, hogy aztán egy évfolyam röhögjön rajta (ráadásul nyilván nem emlékszik semmire a saját felezőjéből)
- miért enyelegnek nyílt színen, fotósokkal teli teremben fiúk a nem-barátnőjükkel, hogy aztán minden követ meg kelljen mozgatniuk, mivel az eset dokumentálásra került
- miért fanyalognak az emberek mindenre, a korsóra, a vacsira, a borra, a zenekarra, miért nem tudják a pozitívumokat meglátni?

az ilyen kiemelt bulikon (gólyabál, felező, ilyesmi) az emberek kifordulnak magukból. mármint a bulizós önmagukból. mert ez egy hétköznapi bulin olyan töménységgel, mint itt, nem fordult volna elő. de most mégis.
mert első igazán nagy buli a koliban idén? vagy mert itt végre együtt az egész évfolyam? vagy mert nem csak buli, hanem plusz alkalom is volt?
áhh, nem tudom. de annyira nem bánom, hogy nem voltam ott.

itt volt az utolsó lehetőség, hogy újra hinni tudjak a lovagrendben. ha most (az elmúlt évek példáitól eltérően) helyes, elvekkel megtámasztható döntések születtek volna, ha megcsillant volna a lehetőségek és változás szikrája, akkor elhittem volna megint, mint másodévesként, hogy ez jó, ez lehet jó, ezért érdemes küzdeni, ide érdemes bekerülni.
három lehetőség volt. pozitív kimenetel, semleges, vagy negatív. jelentem, a kerekasztalnak a döntéseivel sikerült minden várakozásomat alulmúlnia. nem egyszerű -1es kimenetel ez, kérem, ez bizony elszállt a negatív végtelenbe.
vártam a pillanatot az elmúlt félévben, amikor megbánhatom, hogy nemet mondtam az apródi jelölésre. ez a pillanat most már biztos, hogy soha nem jön el.

óriásit csalódtam.

rendszerváltozás

egyre gyakrabban érzem úgy, hogy ez a rendszer már nem az a rendszer, amibe én belecsöppentem, amiért és amiben olyan sokat dolgoztam. a változás pedig nem tűnik pozitívnak. az elvek már egyre kevésbé számítanak, a hagyományok eltűnnek, a plebsz nem érdekel szinte senkit. nincs mit követni. vagy csak én nem látom?
nem tudom eldönteni, hogy ez vajon már egy régebb óta alakuló dolog és csak nekem nem tűnt fel eddig, vagy az elmúlt 1,5 év tett be mindennek, esetleg néhány embernek sikerült félresodornia mindent. (én hajlamos vagyok az utóbbiban hinni, de nem tartom kizártnak, hogy ezt csak a személyeskedés és a gonoszság mondatja velem)
Tamással sokat beszélgetünk erről (nem csak vele, de vele látjuk és gondoljuk egyformán sötétnek a dolgokat) a szerintünk lehetséges forgatókönyvek a következőek:
- miközben a vezetés elképesztő koncepciókat gyárt, szövetkezik mindennel és mindenkivel (csak arra felejt elfigyelni, amit valójában vezetnie kellene) szépen lassan elsorvad ami most van, pár dolgot mesterségesen életben tartanak, no de minek
- a következő 2 évben kikopnak a mostani túl nagy gondolkodók és irányadók, a rendszer pedig talán fel tud frissülni a mostani igények alapján. jön valamennyi (de nem túl sok és nem túl radikális) reform, felpezsdül kissé az élet, és kb 3 év múlva elérjük a 3 évvel ezelőtti szintet
- teljes világégés, ami most van teljesen meghal és esetleg elkezdődhet elkezdődhet valami egészen más.

természetesen mindhárom eretnek gondolatnak számít, hiszen Schönherz van, volt lesz, mindig és pont ugyanígy. hiszen a huszonévesek nyilván ugyanazt és ugyanúgy akarták a hatvanas években, mint most. és természetesen a régiek tanácsát kell meghallgatni, hiszen az fontosabb, mint a mostaniak igényei.

asszem, már megint lázadok. nem nekem való már ez, túl sok mindenről van túl karakteres véleményem, de túl kevés már a lelkesedés a vitához és a megvalósításhoz.

qpa - a kabalaállat

szóval, kezdjük a végéről. megnyertük a qpát, schimán :) iszonyat jó érzés, amikor kimondják a második csapat nevét, és ezzel realizálódik benned h igen, te nyertél, tiétek a 80 liter bor (kivételesen még finom is volt, valami félédes fehér) mindenki egyszerre ordít örömében, tökéletesen artikulálatlanul :D
na de, hogyan is következhetett be az a matematikailag már belátott, 7 év qpájával is bizonyított ellentmondás, hogy ez a csapat nyerjen :) hát kellett hozzá sok idióta ember, nem-görcsüsség és nem-nyerniakarás. és egy kabalállat. ez volnék én.
ez persze egy nem bebizonyított dolog, hogy bármi hatásom lett volna az eredményre, de. amikor a KPMMF-VMISZKval qpáztam, nyertünk. amikor ádi miatt hipppiközeli voltam, a hipppi nyert. most meg, hogy schimános lettem, hát a schimán (a köztes években nem qpáztam...)hát mondja valaki, hogy nem gyanús.... mindenesetre páran már felelősségre volntak :)

jah, és jövőre rendezünk. rettegjetek ;)

idei okosság, tőlünk:


idén is volt ilyen, de már nem 2 hanem 3 színnel, csak azzól még nincs semmi zsütübön:


voltmég: himmel, tanári sörváltók, benkó dixieland band, flashmob, százas sörváltó, móka, kacagás, agyzsibbasztás

he-he-he...

gyerünk, schimán

igen, qpát nyertünk.
minden más majd később.
wuhááááá

gyúrunk, vazze

ma végre eljutottam a konditeremig, fáj is mindenem.(hát még holnap hogy fog)
de így legalább hamarosan felvehetem a "biciklibűvész" titulusom mellé az "erőművészt" is. ugyan kinek kell a Phd meg a Dr., ha egyszer ilyen is lehet :)

tényleg ilyenek volnánk?

most találtam rá erre a a blogra, azon belül erre a posztra.
mindkettő felbáborított, de mindkettő másért.

a blog
tulajdonképpen nem tudom, miért csodálkozom, a megjelölés teljesen pontos: offenzív sztereotípiák. szeretek én is gonoszkodni, neadjisten néha még bunkó is vagyok, de csak csöndben, magamnak, talán kicsit meg is bánom. a blog írója pontosan ugyan ilyen, eltekintve attól, hogy nem csöndben, nem magának, és egyátalán nem bánja meg.
pedig kár érte, mert gördülékenyen ír, akár jól is csinálhatná, de nem. az összes poén leszólásból fakad, mert a posztíró magán kívül talám mindenkit életképtelennek tart.
a masszív és folyamatos fikázás hosszú távon nem volt még jövedelmező senkinek. itt sem az: az első poszton még mosolyog az ember, másodikon már felhúzom a szemöldököm, hogy jé, nem tud újat mutatni? harmadikat már nem olvasom végig, mert bántja az igazságérzetemet. olyan dolgokról ír , amit nem ismer pontosan, a fogyatékosokat bántó poszt pedig túlmegy a jóízlés határán.

a műegyetemista-poszt
a itt a hozzászólókon akadtam fent. nem csoda, hiszen én is az általuk leszólt csoport tagja vagyok, aki senior, aki közösségileg aktív.
amit nem értek, az nem a negatív kritika maga, hanem hogy miért így? respect anak, aki odajön, szemtől szembe megmondja a véleményét, esetleg elmondja, hogy szerintem így jobb lenne. de azok, akik sz*rnak a rendszerbe és csak annyira képesek, hogy kívülről név nélkül fikkantsanak és pocskondiázzanak mindent, azokról inkább nem modom ki az egzakt véleményemet. de tuti sose lesz belőlük sikeres ember.
a legjobban mégis az zavar, hogy valótlanságokkal és általuk sem ismert dolgokkal vagdalkoznak, amit ha nekiállok megcáfolni, akkor én leszek megint a buldózer rosszgyerek.

a legjobb egyébként ez:
"na igen, hozza kell tenni a seniorok meg a hksok a legnagyobb taplo paraszt retardalt negerek a viken" ez tök jó, eltekintve azzól az apróságtól, hogy ezen a két néger bandán kívvül nem nagyon foglalkozik senki a hallgatók lelki üdvével. never mind.

ilyenkor kicsit úgy érzem, feleslegesen gürizek 5 éve.
(persze amikor meg azt látom, mennyi ember regisztrált már a qpahonlapon, látom ennek cáfolatát. de attól még rosszul esik az egész.)

qpázzááá

ajj, haj, jön a qpa. már csak párat kell aludni és itt van. :) előző évben kivontam magam belőle teljesen, idén is ezt szerettem volna, de az egyetemi napok meghozta a kedvemet. nevtúra részemről nem lesz, helyette egy nap bécs, de a többit igyekszem irgendwie beilleszteni a zsúfolt napjaimba.
idén a schimánnal, ha beengednek :) jó volt anno a kpmmf-fel nyerni meg rendezni, de elég volt, kicsit másra vágyom, a schimán egy kicsit nyugisabb. vagy józanabb. vagy nem istudom, rozisabb csapat és telistele van barátokkal, pajtásokkal, mókahaverokkal.
és hogy mi az a qpa?
ez mind, itt ni. ismerős? mi voltunk. bme-vik forevah!
Schimán fíling
mónika só
stück
terézanya
mátrix
sör

eznkívül. tüntetés a tévémaci ellen, legyen vulkán a gellérthegyből, városinap, vidékinap, SKEBU, SKABU, SKUBU ésatöbbi.
gyertek. jólesz

qpa.sch.bme.hu

girls just wanna have fun

valaki valahol (talán iwiw, vagy tudomisén) azt írta: "Lány vagyok a villanykaron. Ha nem voltál még ebben a helyzetben, ne hidd, hogy tudod, mit jelent ez."
a nemek aránya 95% - 5%. a fiúk javára. és ide becsöppennek a 18 éves lányok, nagy részük olyan gimiből, ahol ez az arány pont fordított.
így öt év után nem nagyon szoktam már foglalkozni ezzel, de ilyenkor szeptemberben, amikor megjönnek a gólyákok, és látom a furcsán, néha önmagukból kifordulva viselkedő lányokat, akkor mindig újra és újra eszembe jut.
nehéz ennyi fiúval egy koliban lakni. hiszen a kolis évekre ők lesznek a tágabban értelmezett család, akikkel az ember együtt ezik-iszik-örül-sír-él. és ebben a "családban", a fiúk őszintesége, egyszerűsége és néha durvasága közepette a női allűrök nagy kavarodásokat tudnak okozni.
nehéz megtalálni azt a keseny sávot, ahol még lány marad az ember, de a fiúk is elfogadják, mint havert. valamennyit fel kell adni a nőiességből (szerintem), meg kell érteni - meg kell tanulni a fiúkat, ha együtt akarunk élni velük. meg kell találni a határt, amíg még haverok tudunk maradni a szemükben és nem kezdenek el nagybetűs Nőként tekinteni ránk.
ugyanakkor nőnek is kell maradni. nem szabad hagyni, hogy keresztül gázoljanak a lekünkön (akár csak véletlenül is, hiszen ők ezt poénból mondták....), nem szabad túlkeménykedni, hogy tudomezténis, ha egyszer nem.
tudni kell hárítani úgy, hogy az ne legyen bántó és százszor meg kell gondolni, hogy biztos éremes e lecserélni ezt a barátságot többre. vigyázni kell a jóhírünkre, hiszen semmilyen általam ismert közegben nem terjed úgy a pletyka, mint egy ezer fős fiúkollégiumban. (és ha egy lány volnatkozásában elhangzik a lyuksógor szó, akkor nem kell sok idő, hogy durvább jelzők is előkerüljenek)
nem tudom mennyire érthető-érezhető mindez ebből a posztból, mennyire tűnik komolytalannak, de igenis el kell telnie sok esetben 1-2 évnek, mire a lányok reéreznek erre. keresztül mentem én is mindenek, gyalogoltam én is keresztül embereken anlkül, hogy észrevettem volna, bántottam meg sokakat véletlenül és bántottak meg sokan engem is véletlenül. da így 5 évvel a hátam mögött az sch-ban már azt hiszem láttam, tapasztaltam eleget :) . szóval fiúk, csak türelmesen a lányokkal itt. they just wanna have fun. és ez nem is mindig olyan egyszerű, mint amilyennek első halásra tűnik