karácsonyi receptek mindenknek

persze a legbonyolultabb karácsonyhoz szorosan kötődő nyalánkságok anyu vagy anyós vagy nagyi vagy hasonlók révén, így vagy úgy az asztalunkra került (úgy mint stollen, töltött káposzta, bejgli és halászlé) azért én igenis kitettem a lelkem és csináltam magam is ezt azt. azzal pedig, hogy ezek mindegyike jól is sikerült, igazából magamnak okoztam a legnagyobb meglepetést (a rend kedvéért legyük hozzá, hogy ellenben mindent elrontottunk, amit vasárnap főztünk, de ezek egyike sem volt karácsonyi fogás, szóval szigorúan a témánál maradva egyáltalán nem számítanak) azért pedig, hogy jövőre ne őrüljek meg, mire előkerítem ezeket a recepteket, most leírom őket. ide. na persze kép nem készült egyikről sem, és mivel már minden elfogyott, nem is fog. sajnos nem vagyok előre gondolkodó gasztroblogger, így az ínycsiklandás ezúttal is elmarad, jöjjenek ám de a receptek:

Vajas keksz
60 dkg liszt
40 dkg vaj (VAJ! VAJ! VAJ! szigorúan nem margarin!)
20 dkg cukor
1 tojás
1 cs. vaníliás cukor
1 csipet fahéj
mindent jól összegyúrni (kézzel, ez muszáj, hogy a vaj megolvadjon és tényleg összefogja a mindent), kb fél centi vastagra kinyújtani, kiszaggatni, és előmelegített sütőben (150-175 fok) 5-7 perc alatt kisütni.
hagyni kell a tepsiben pár perc alatt kihűlni, mert amíg meleg, elhajlik.
Ha kész és kihűlt, cukormázzal vagy csokival díszítendő.

Mézeskalács
6,5 dkg cukor
csipet só
37,5 dkg liszt
1 csomag sütőpor
6,5 dkg margarin
8 g mézeskalácsfűszer
1 nagy tojás
12,5 dkg méz
a mézet, cukrot sót és margarint kis lángon összeolvasztjuk, majd levesszük a tűzről és hagyjuk kihűlni. összekeverjük a lisztet a fűszerrel és a sütőporral. hozzáadjuk a tojást és a már langyos masszát. jól összegyúrjuk.
lisztezett gyúródeszkán kinyújtjuk fél centi vastagra, kiszaggatjuk
olyan kb 180-200 fokos sütőben kisütjük, 8-10 perc alatt van kész.
ha kihűlt, jöhet a cukormáz.

Sült libacomb (na erre vagyok a legbüszkébb, ezt most csináltam életemben először)
2 libacomb
2 répa
2 kicsi hagyma. vagy egy nagy, értelemszerűen
3 szem szegfűszeg
1,5 babérlevél
6 szem bors
1,5 kk só
kis ág rozmaring
2 alma
 egy nagy lábosban felteszem főni a libacombokat a répával, hagymával, szegfűszeggel, borssal, sóval és babérlevéllel, annyi vízben, hogy bőven ellepje. Nagy lángon felforralom, utána kis lángon gyöngyöztetem tovább 45 percig.
előmelegítem a sütőt 175 fokra ha légkeveréses, kicsit többre, ha nem az.
Átteszem a libacombokat tepsibe, sóval-borssal fűszerezem őket, rátépkedem a rozmaring levelét, alá öntök kb 1,5 decit a főzővizéből és betolom a sütőbe (NEM lefedve) először harminc percre.
Ha ez letelt, a két kimagozott, félbevágott almát bedobom a husi mellé a tepsibe, és hagyom még 20 percet. Ha ez is letelt, sós hideg vízzel megkenegetem a husikat, és visszatolom még egy utolsó 10 percre de úgy, hogy feltekerem a sütőt maximumra, hadd piruljon meg szépen a liba.
Mindeközben a maradék főzőlevet leszűröm-lezsírozom, kiveszek nagyjából egy litert, és nagy lángon a felére forralom.
a libát és az almát kiteszem egy tálra, és melegen tartom őket. a tepsiben összegyűlt pörcös szószt fellazítom a felére forralt lével (lehet hogy nem kell mind), kiöntöm egy kis lábosba, összeforralom és egy kis keményítővel besűrítem. ez a szósz a husihoz.
voila. szuperül illik hozzá zsemlegombóc vagy hagymás krumpli, vörös káposzta vagy párolt káposzta. remek-remek, nekünk nagyon ízlett.

hossz ideje ez lesz az első karácsony vizsgaidőszak és iskolastressz nélkül.
ez lesz az első karácsony, amit nem otthon töltök.
évek óta ez az első kifejezetten meleg december.

az első miatt van időm (vagy inkább mondjuk úgy, kihasználatlan agykapacitásom) időnként elgondolkozni ezen az egész huszonegyedik századi karácsony-mizérián.
a második miatt időnként elszomorulok - mert bár tudom, hogy nagyon jó lesz a karácsony a Lekvárpuszító-családdal, de ez mégis olyan MÁS lesz és olyan MESSZE.
a harmadik miatt meg úgy érzem néha, mintha inkább március vagy október lenne, és így nehézkesen öltöztetem ünneplőbe a lelkem (bár ez kissé klisésen hangzik, de nem találtam rá jobb leírást, a nem érzem a fílinget mégis elég profánul hangzik karácsony vonatkozásában :P)

szóval mindezek miatt néha kicsit ilyen melankolikus vagyok:



de azért sokszor meg nem vagyok melankolikus, például amikor mézeskalácsot meg weihnachplätzchent sütünk a Lekvárpuszítóval hajnalig, vagy amikor a karácsonyi vásárban kolbit eszünk a csajokkal, vagy Hugi átjön hozzánk, vagy ilyesmi. csak úgy néha.

így december 6 környékén eszembe jutott megint ez a mikulás-télapó kérdés. mert ugyebár vérmes keresztények, konzervatívok és jobboldaliak gyakran hangoztatják, hogy a Télapó csak a ronda szocialista kor hozadéka, semmi köze a magyar kultúrkörhoz, télapó nincs, nem lesz, mikulás van és punktum.
csak arra vagyok kíváncsi, hogy az ilyen gyerekek milyen dalokat énekelnek ilyenkor?

Suttog a fenyves zölderdő, mííkulás is már eljő
Míííkulás itt van, hó a subája
Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves mikulás

vagy hogy?

egyébként is marhaság ez az egész összemosás GyedMorozzal (gy.k. "szovjet"=orosz fagy-apó) mivel, mint a wikipédia is megmondja, Télapó egyszerűen már korábban megtelepedett itt, mint ama sokat szidott nép:
"A Télapó Magyarországon a keresztény hagyományok alapján elterjedt Mikulás alakjával egybemosott képzeletbeli, alapvetően nem keresztény figura a karácsonyi ünnepkörben. A Télapó kifejezés a 20. század első harmadában keletkezhetett, már a két világháború között is használták a Mikulás szó szinonimájaként."

a télapó egyszerűen a globalizáció egyik első hozadékai közé tartozik. benne mosódik össze nálunk a keresztény Szent Miklós, a finn Jolupukki, az angol Father Christmas és az amerikai Santa Claus, hozzá csapódik a német Krampusz, valamint Gyed Moroz szánkója és hosszú kabátja.

hát olyan szörnyű ez?

jön a tél. ezt a kijelentést a következő tényekre alapozom:
- magas gázszámla (au...)
- hétvégén első advent
- hideg van reggel. nagyon. két sapkában tekerek már reggelente, az egyik meleg, a másik meg szép. nem tudok lemondani a szájkelsikkről
- szürkületben megyek dolgozni, és sötétben jövök. ez egyenlőre elég kiábrándító, de bízom benne, hogy minél hamarabb felrakják a karácsonyi díszkivilágításokat, és ez igazából tök jó lesz

meg úgy egyébként is, érzem a csontjaimban.

azon gondolkoztam egyébként, hogy a mikulás hoz-e vajon rajinak bármit. mivel nincs neki cipője, amit az ablakba lehet tenni, ezért attól tartok, hogy nem, szóval lehet, hogy horgolok neki egyet, nehogy kimaradjon a szórásból.

ha az ember télen biciklizik, vegye fel a melegebbik sapkáját, akkor is, ha már nagyon unja.
ha az ember télen biciklizik, nézzen a kereke elé, rendesen, a kisebb utcákon ugyanis aljasan lapulnak még meg a már aszfalt-színűre koszolódott és csudacsúszósra sikált kéttenyérnyi jégfoltok, akik nem a barátaink.
ha az ember télen biciklizik, készüljön fel rá, hogy utálni fogják az autósok, amiért nem tud lehúzódni rendesen és elengedni őket - de hát ott oldalt most halálos veszélyeket rejtő centi mély jégbordák és boka fölött érő hókupacok vannak.
ha a ember télen biciklizik, ne csodálkozzon rajta, hogy a kollégái időnként hülyének nézik :)

én igazán ritkán hiszek a sorsszerűségben na de ez már tényleg sok.
az elmúlt 1 hónapban alig ültem fixin. miután kapott új gumikat, három egymás utáni napon hagyta el magát teljesen különböző okok miatt a hátsó belső. először elromlott a szelep, az javítható volt. aztán kiszakadt a helyéről, akkor eltoltam a bringaboltig, kapott új belsőt. aztán sima defekt. helóköszi.
aztán amikor ez végre orvosolódott (nem volt időm rászánni egy újabb egész napot a rozál-féle körülményes gumijavításra, ezért a lekvárpusztító tolta el szervizbe meg vissza, mert ő meg nem hajlandó küzdeni a láncfeszítés-dologgal) szóval utána egyszer felültem, és azóta meg nem jó a fék. tudom én, értem én, fixi, de akkor is, nekem kell a tudat, hogy ott a fék, még ha ritkán is használom, azért használom.
aztán ma azért már csak felültem, mert akárki is akarja odafenn megakadályozni, hogy én bringázzak, most már eltelt a sulihajrá, meg a karácsony, szóval felveszem én azt a kesztyűt.
útközben beugrottam egy szervizbe, hogy majd megcsinálják - hát nem tudták így hirtelen. annyira beette magát az egyik csavar, hogy nem mozdul. se ki, se be, se jobbra, se balra. hát kérem, még ilyet.
de nem adom fel. ha kell, komplett féket cserélünk rajta. de hogy én a héten nem békávézok munkába, az is fix.

karácsony után

otthon karácsonyoztunk esztergomban, nem voltam már előtte egy hónapja, nagyon hiányzott. az a fajta hiányzás volt ez, ami akkor tűnik csak fel, amikor mát otthon vagyok. itt pesten annyira el voltam foglalva folyamatosan, annyira nem jutott időm figyelni, hogy észre sem vettem, hogy elszállt ez a négy hét itt. így aztán otthon, illetve inkább amikor el kellett jönni otthonról már vasárnap (dolgozni, igen, így jár, akinek egy nap szabija sem marad decemberre :P) szóval csak a vonaton tűnt fel az újbóli hiány. no de nem is az a lényeg, hanem az, hogy piszok jó volt, együtt anya-mami-tibi-zsűl-anya-lekvárpusztító-mami2-jánosbá. aztán másnap unokatesók, kaja, játék dumcsi rogyásig, színes karácsonyfa, sztenderd karácsonyi műsor a templomban, meglepetések, hócsata, hómacskaépítés, hát mi hiányzik még egy karácsonyhoz?
és előtte meg még itt fent sütit sütöttünk és forraltboroztunk és karácsonyi dalokat énekeltünk hozzá, feldíszítettük a fánkat, és úsztunk a saját lokális kis boldogságunkban.
giccses ez így, de asszem a karácsony egy kicsit erről a giccsről szól, odakint és idebent, jó látni a csillogó-villogó-fényes-zenélős dolgokat mindnfelé, és igenis szeretem érezni pár napig ezt a túláradó giccses boldogságot is, ami csak ilyenkor jellemző. (persze ilyenkor jön a másik fele a közhelynek, hogy szeretni meg másokra figyelni nem csak karácsonykor kell, de szerintem nem baj azért, ha ilyenkor kicsit jobban, amiből viszont azért köszönöm, de elég nekem ez a pár hétnyi decemberi-adventi időszak is.)
most pedig? semmi. lassan el lehet kezdeni készülni a diplomavédésre - de azért csak lassan, most még pihi. meg el lehet kezdeni készülődni lassan németországba - megyünk januárban, készülnek ajándékok most oda (nem karácsonyi, csak olyan helló-örülök-hogy-látlak) kézzel varrt babák meg macik meg ilyesmi.
olyan nyugis minden.

felkerültek a téligumik a fixire, elővettem a nagy szőrös hidegűző sapkámat, a téli bicónacit meg a sárcsizmát, és mire mindezzel elkészültem, megérkezett a hozzájuk járó hóesés is, ollé.
nyeregbe mindenki, hóban bringázni a legjobb.

odakint hull a hó, idebent gyertya ég, norah jones szól, aromásított tea illata lengi be a laptop környékét, frissen sült sajtos muffint vacsizok, és tulajdonképpen tök jól kéne, hogy érezzem magam.
és érezném is, ha nem ülne a vállamon az afölött érzett keserűség, hogy az a következő másfél hetet egyedül kell tölteni, az üres lakásban csak a patkány motozását hallgathatom, nincsenek lakótársak se most, hát kibaszás ez így eléggé, nesze neked takaró alatt összebújás, lehet felőlem odakint hideg, csak így minek.
a lekvárpusztítót pont a legszebb télben rendelte külföldre a munka, ami egyrészt jó, mert legalább tuti nem figyelek másra, mint a diplomamunkára. és a tesóm megígérte, hogy majd átjön ide, ne tanuljon ő is egyedül egy üres lakásban, meg én is egy másikban, akkor már legalább tanuljunk egymás mellett. szóval csak egy-két napot kell egyedül kihúznom, utána oké lesz már, a másfél hét költői túlzás volt tehát.
de ráadásul addig sem sajnáltathatom magam látványosan, ugyanis nincs kinek.
hát blöe.

az ikában már elfogytak az első szállítmánnyal érkezett karácsonyi cuccok.
a virágboltok ajtajában már kint állnak a műfenyők.
németország több pontján egy időben havazik.
reggel már szemet csípő hideg volt a bringán.
hétvégén első advent.
itt a tél.

még bőven ősz van. még vannak fák, amiken fent a levél, még egészen sokáig van világos, még csak október van, még csak nemrég lehet sütőtököt kapni, még drága a gesztenye, és még nincsenek kint a karácsonyi dekorációk.
de már lassan kacsintgat errefelé a tél is. szó sincs még persze semmiféle two-minute-warningról, anmnyira azért nincs közel, mégis, az első képeslapok, hogy "már csak egy hónap, és jövök", megérkezőben vannak.
reggel a biciklin már fázik az ember füle a vékony sapkában, mert azok keresztül süvít a hideg szél, és ha reggeli műszakba jövök be, akkor sötét van egész úton. és egyre később és később ér be mindenki az irodába: nehezebben ébred az ember lánya, és kétszer annyi ideig szürcsöli az ágyban a kávét, és mikor végre mégis hajlandó egy morcos pillantást vetni az ablakon kívüli szürke-nyálkás-hűvös világra, úgy dönt, öt percre mégis inkább visszabújik még a paplan alá. és egyre kevesebb a biciklis, míg az őszi jobb napokon a kiskörúti számláló este hat körül már nyolcszáznál többet is mutat, mostanában alig éri el a hatszázat, tegnap még a háromszázat sem. a bringák elindultak téli álmot aludni.
és lehet már csokimikulásokat kapni, és karácsonyi édességeket, és a fészbúkon is megjelennek az ilyen és hasonló kiírások:"Azt kell mondjam hogy marha hideg van!!!"

időjárásjelentés

na de ez a szakadó hó március közepén kérem, ez mégis csak nonszensz, kéremszépen.

(így csak az időjárásról tudok beszélgetni, és nem ilyen angolosan, más-nincs-beszéljünk-erről alapon, hanem mert tényleg rohadtul idegesít és foglalkoztat, és félig betölti az agyamat az emiatti utálkozás)

(UPDATE: duplafakk - még az edzés is elmarad )

a mai borzasztó nap fénypontja kétségtelenül az edzés volt.
előtte csak nyafi meg nyűg meg félálom meg zsibbadtság, minden, ami a tél visszatértével, a tél gyűlöletes és kibírhatatlan és undok visszatértével jár.
és ha nem ígérem meg még tegnap, hogy megyek, akkor tuti kihagytam volna a focit is valami mondvacsinált indokkal, de így menni kellett. zsűl is mondta, hogy jó lesz az nekem, a mozgás majd kicsit felpörget.
és lőn, tényleg felpörgetett és mosolyt csalt az arcomra, sisakkal és vállvédőben a zord isőjárással is könnyebb szembeszálni. meg hát ki az, aki ne lenne vidám egy ilyen óriás babakék dologgal a fején? :) ráadásul most ütközni sem ütköztünk, szóval a fájós vállam is megúszta a bevetést. a futásokban ellenben tőlem szokatlan módon egészen sikerélményem volt, a tüdőm is a helyén maradt ma, jó volt, jó volt, jó volt.
szeretek edzésre járni. még a végén tényleg amerikaifocista lesz belőlem.
jah, és április 25 Graz, meccs. ohohohó.

februári hiszti

annyira február van... a február a legsemmilyenebb hónap, vagy a február közepe a legsemmilyenebb két hét, szóval értitek.
mert az őszi hideg még annyira nem hideg, és olyankor esőnek megvan a szépsége, és még hajtanak a nyári élmények és bíztat az advent közeledte, olyamkor még örülök a színes esernyőmnek és a kendőknek, és jól is esik a tikkasztó nyár után a hűvös.
de mostanra, a tél végére elfogytak a pozitív energiák, a napok csak vánszorognak már tavaszig. naívan örülök az első olvadásnak, mert valami miatt azt hiszem, hogy most aztán majd beindul, pár nap és itt a tíz fok és napsütés. de aztán persze nem, mert az első olvadás után fagy jön, vagy jéghideg eső, borús napok és felhős késődélutánok. már a forró teát is unom és a meleg kályhát is, nem kellenek már ilyenek. a vékony kabátomat akarom és a napszemüvegemet.
utálatos ilyenkor kidugni az orromat itthonról, órákig tartott, mire összeszedtem magam, és hajlandó voltam elindulni boltba, bevásároltam, de főzni már nem főztem, mert arra nem futotta már a kedvemből. ezért háztartási kekszet, pudingot és mikróssütit ettem ma, leírni is borzasztó. ehh.
rátesz minderre egy lapáttal, hogy bár már jobb a vállam, de zavar, hogy még nem százszázalékos, arra emlékeztet, hogy mit bénáztam vele edzésen, és ettől dühös leszek magamra, és a diplomámmal is foglalkoznom kéne, de ma nem sikerült, mindegy, majd holnap már tényleg, de emiatt is mérges vagyok, hogy nem tudom már összekapni magam basszus. ilyenkor a keksz, meg a kávé meg a redbull nem elég, hiába a fizikai enerdzsi, ha kis lelki tunning kell.
kéne venni egy nagy zacskó insntant ölelést, arra lenne most szükségem.

hétvégén végre otthon voltam, hejj, de nagyon jó volt. bár nem volt hosszú látogatás, egy nap plusz két éjszaka, de mégis ideális akkufeltöltés volt. mert otthon lehet és tudok is tízig aludni reggel és nem kelt fel senki, és mami isteni fánkot sütött anya meg csodás pogácsát, és fetrengtünk a hóban mindannyian és hócsatáztunk és építettünk hójabbát (de miven anya hóembert szeretett volna, ezért a másik oldalát annyak csináltuk meg) meg csináltunk hóanygalokat is, hugi, anya meg én, a három angyalka ot tpihent a pufók hófelhőkön, kismenyország lett a kertünk.
és aztán ittunk meleg borosteát kint a hóban még, és sétáltunk hugival a winterwonderland-esztergomban, mindketten az alighordott (de most nagyon is kapórajött) acélbetétesekben. olyanok voltunk, mint két vigyorgó birodalmi lépegető.
maradtam volna még.
de feljönni is jó volt, mert mentem korizni, mi a megyeri útra. ilyen időben kibiciklizni odáig, újpest-szitiben eltévedni, hóban véletlenül skiddelni és ezen meglepődni, majd véletlenül mégis odatalálni a jégcsarnokhoz pedig szintén mókás, korizni pedig csudajó, szóval azt sem bántam meg persze, hogy feljöttem.
sok ilyen hétvégét még nekem :)

a gellért-téren leesett a lánc, csak úgy, se szó, se beszéd, nem tudom mitől. és alfira gőzőm nem volt, hogyan kell ezt a problémát orvosolni. nem tudta az bringásfiú sem, akit leszólitottam, hogy bocsineharagudjlégyszives.
sebaj, csomó bringaszervíz van a környéken, majd csak segítenek. de a zöld pont csak tízkor nyit, a bácsi ugyan kilenckor, de kosztolányi meg messze volt. relatíve legalábbis. úgyhogy a budafokin strázsáltam húsz percet a szakadó hóban, vártam a kilencharmincat, hogy kinyisson a kerékpárszervíz (ez a neve :))
a srác meg is érkezett pontosan (egy perccel sem előbb :) se nem később) meg is lepődött, amikor meglátott, a hóembert meg a hócangát, mert addigra már kábé azok voltunk.
- helló, mi a gond?
- leesett a lánc. nem tudom visszatennni...
- mert?
- ??? mert nem tudom, hogyan kell.
itt megeresztett felénk egy félmosolyt, egy pillanat, és a lánc már vígan futott megint a lánckerekeken, még mielőtt a boltot egyátalán kinyitotta volna.
- húúú, tök köszi.
- látod? csak ennyi. így kell. mostmár menni fog?

közben meg végig morogtam, hogy időpocsékolás, az alatt az egy óra alatt, amíg a bringa miatt vártam és kajtattam fel-alá, mennyi grafikát tanulhattam volna.
de legalább megtanultam visszatenni a láncot. ez is valami :)

bike the strike

ha valamelyik ismerősömnek holnap feltétlenül szükséges eljutnia A-ból B-be, még nem tudja, hogyan tegye meg valamint kb olyan magas mint én, annak szívesen kölcsönadom luit, csak szerezzen hozzá egy U-lakatot, mert az nekem csak egy van.

téli sztrájkbringázásról egyébként bővebben a kerékagyon

eső, víz, lötty, lé, latyak

ezt eredetileg egy levélben írtam, de annyira megtetszett, hogy ide is kirakom :P

"a mai nap azon kevesek egyike egyébként, ami megcáfolja a kamásli-sárvédő-esőkabát trió mindenhatóságát, pfuj, undorító, ha teheted, ne menj ki.titkos óriáskátyúk minden pocsolya alatt, víz alulról, víz felültől, víz oldalról. meggyőződésem, hogy ha valaki valóban kifejleszti a scifikből oly jól ismert láthatatlan erőteret, amin nem hatol át se lézerlövedék, se víz, na az tuti biciklista lesz, és egy maihoz hasonló nap fogja neki adni az indítékot hozzá :P"

reggel az ablakonkinézésre majd az elindulásra minden bizonnyal sikerült kifognom a napnak az egyetlen összefüggő húszperces szakaszát, amikor nem esett a hó. akkor ugyanis többé-kevésbé kerekezhetőnek tűnt minden. délutánta meg, gondoltam, felsózzák, elkotorják, nem lesz itt gond.
a nagykörút meg a karithy pont olyan volt, mint vártam, vidáman tekertem, csattogott-plattyogott körülöttem a sós hólé. az egry józsef utcában aztán már komoly problémáim akadtak, egy autós kicsit kiabált is velem. igaza volt, én bénáztam. a stoczek aztán még rosszabb volt, ott már inkább csak toltam. nem baj, hókotró-só-hókotró-só, mantráztam magamban, délutánra oké lesz már minden.
aztán amikor két bambulás és grafika-tanulgatás közben kinéztem az St épület ablakán, már nyoma sem volt a csendes szállingózásnak. a hó bizony esett. nem esett. szakadt. a mantrám egyre kevésbé tűnt meggyőzőnek.
amikor vizsga után kibaktattam a bringatárolóhoz, már végleg elszálltak az illúzióim. a rakpartig inkább csak toltam, miután láttam, hogy a kocsik métereket csúsznak az úton, mire meg tudnak állni a zebra előtt.
féltettem magam, no.
az infoparkig aztán el tudtam tekerni, de itt megint leszálltam. a letaposott hó csúszik. nagyon.
az új bicóval persze nagyságrendekkel jobban lehet menni ilyen időben, na de akkor is. ha reggel tudtam volna, hogy ennyire hiperbrutál idő lesz, tuti hogy a villamost választom.
időnként bánatosan kitekintek az iroda ablakán, hátha azok a ronda nagy felhők megszánnak és odébb állnak. de a ronda nagy felhők nem fogékonyak az én könyörgő pillantásomra, mert itt pöffeszkednek és csak köpik-köpik a kövér fehér pelyheket.
tamás meg időnként megereszt egy némileg-kárörvendő-de-azért-sajnáló mosolyt felém.
eh.