rendszerváltozás

egyre gyakrabban érzem úgy, hogy ez a rendszer már nem az a rendszer, amibe én belecsöppentem, amiért és amiben olyan sokat dolgoztam. a változás pedig nem tűnik pozitívnak. az elvek már egyre kevésbé számítanak, a hagyományok eltűnnek, a plebsz nem érdekel szinte senkit. nincs mit követni. vagy csak én nem látom?
nem tudom eldönteni, hogy ez vajon már egy régebb óta alakuló dolog és csak nekem nem tűnt fel eddig, vagy az elmúlt 1,5 év tett be mindennek, esetleg néhány embernek sikerült félresodornia mindent. (én hajlamos vagyok az utóbbiban hinni, de nem tartom kizártnak, hogy ezt csak a személyeskedés és a gonoszság mondatja velem)
Tamással sokat beszélgetünk erről (nem csak vele, de vele látjuk és gondoljuk egyformán sötétnek a dolgokat) a szerintünk lehetséges forgatókönyvek a következőek:
- miközben a vezetés elképesztő koncepciókat gyárt, szövetkezik mindennel és mindenkivel (csak arra felejt elfigyelni, amit valójában vezetnie kellene) szépen lassan elsorvad ami most van, pár dolgot mesterségesen életben tartanak, no de minek
- a következő 2 évben kikopnak a mostani túl nagy gondolkodók és irányadók, a rendszer pedig talán fel tud frissülni a mostani igények alapján. jön valamennyi (de nem túl sok és nem túl radikális) reform, felpezsdül kissé az élet, és kb 3 év múlva elérjük a 3 évvel ezelőtti szintet
- teljes világégés, ami most van teljesen meghal és esetleg elkezdődhet elkezdődhet valami egészen más.

természetesen mindhárom eretnek gondolatnak számít, hiszen Schönherz van, volt lesz, mindig és pont ugyanígy. hiszen a huszonévesek nyilván ugyanazt és ugyanúgy akarták a hatvanas években, mint most. és természetesen a régiek tanácsát kell meghallgatni, hiszen az fontosabb, mint a mostaniak igényei.

asszem, már megint lázadok. nem nekem való már ez, túl sok mindenről van túl karakteres véleményem, de túl kevés már a lelkesedés a vitához és a megvalósításhoz.