nem is tudom pontosan, mikor vettem a Névtelen Laptopot. legalább négy éve, de lehet, hogy öt, valahogy úgy. még kint a termóban laktam, az biztos.
nagyon szerettem azt a gépet, igazából nem is tudom, miért nem adtam neki nevet. mindennek nevet adok, ami közel áll hozzám, hozzám, amit sokat használok, a kocsinak, a varrógépnek, a bicikliknek, még a karácsonyfának is.(oké, anak csak egyszer, de teljesen kiakadtam, amikor kellett dobni, úgyhogy azóta lett háziszabály, hogy tilos rövid élettartamú dolgoknak nevet adni. aminek neve van, az sokkal közelebb áll mindig)
mindenesetre a Névtelen Laptop már nem volt a régi, szolgálati ideje lejárt, és bár tisztességesen működött, mégis. olyan hangja volt már, hogy a Lekvárfaló csak diszkréten helikopternek hívta, az akkumulátora nem bírt ki kettő percet sem. legutóbb is több mint egy hónapig tartott, mire vettem hozzá tápkábelt, jó mutatja ez, hogy már mennyire nem használtam szívesen. mert sokáig tart, míg betölt, mert hangos, mert csak madzagról működik, mert nehéz, mert nehézkes rajta az XP. meg nyilván még egy csomó egyéb érvet fel lehet vonultatni amellett, hogy miért volt MUSZÁJ nekem egy új gép (a kontra-listát pedig mostmár fedje homály mindörökre), mindenesetre fontolgattam másfél hónapig, hogy kell-e. ez alatt a másfél hónap alatt leginkább a lekvárfaló gépét nyúltam le használatra, az enyémet kb csak akkor kapcsoltam be, ha szkájpolni valóm volt zsűllel. ez azonban már kezdett kényelmetlenné válni és háztartásbeli ellentéteket szülni (már megint bejelentkezve maradtál fészbúkon, és a nevedben lájkoltam valamit, jáááj, figyelj már oda!) szóval úgy döntöttem, kell az az új gép.
az elvárásaim konkrétak voltak: kicsi, könnyű, NEM netbook, windows, OLCSÓ (mármint úgy relatíve) ennek egyetlen gép felelt meg, a lenovo ThinkPad Edge E325. ami, gottzájdánk, ráadásul még piros is. hát kel ennél több? (kellene, mondjuk egy intel core i3as processzor az amd e-450 helyett, na de ne legyünk maximalisták)

szóval most egy ilyenem van. a helikopterrel még nem tudom, mi lesz, nem tudom, megvesz-e még valaki egy ilyen gépet. de mindenesetre online kalandjaim innentől a Maryska kévre hallgató piroskáról folytatódnak, majd beszámolok róla, hogyan muzsikál a kisasszony.

egyébként juhú, végre van megint saját laptopom. karácsony óta nem volt, akkor gallyra ment a töltője, de mivel ott volt a céges, meg a lekvárfalóé, nem vettem magamnak a fáradságot, hogy pótoljam. aztán a cégest ugye le kellett adnom az utolsó munkanapomon, a linux a másikon meg nem kezeli a mobilnetet (más net meg még nincs az új lakásban) így ha a költözés utáni internet-függőségemen enyhíteni akartam, muszáj volt másfél hónap után rászánni magam, és megvettem az új kábelt. úgyhogy éljen, újra megy a notebook.
egyébkét informatikushoz méltatlan állapotban van szegény, az akksija nem bír ki 5 percet sem, a ventilátor olyan hangos, mint egy kisebb sétarepülő felszálláskor, és még mindig windows xp van rajta. de még mindig olcsóbb volt ezt ismét működőképesre hozni, mint újat venni, és végül is zenézt hallgatni meg féjszbúkozni tökéletesen megfelel.

nincs különösebb oka annak, hogy ekkora hallgatás van itt a blog környékén. egész egyszerűen nincs miről, vagy nincs hogyan írnom, a grafomániám a szennyes mélyén pihen, és egyenlőre nem volt kedvem kimosni.
na de majd most.

mióta a kékszeműfiút olvasom, blogbejegyzésekben gondolkodok, és mivel a testvérem mindenféle híresztelésével ellentétben relatíve sokat használom az agyamat, az ilyen sokat pedig nehéz megszűrnni, no ezért kerül ki belőle ide kevés. na jó, inkább semmi :)
mihelyt visszatér az agyam a rendek kerékvágásba, lesznek megint bejegyzések.

az a baj, hogy a gyerekeket senki nem tanítja meg használni az internetet.
igen, ez guzmi. gáz. baj. probléma.
mert amíg csak ímél, meg játékok, meg böngészde, meg fórumok, addig nem volt gáz. aztán ugye csetszobák, meg hasonló, ott már el lehetett hasalni ezen-azon, de azért mégis, aki nem tanulta meg-tartotta be a szabályokat, az írottakat és íratlanokat, az kikopott. de az még az a hőskor volt, amikor az internet ugyan nem a kiváltságosaké volt, de legalábbis még nem mindenkié, volt egy olyan szűrő, amit ugyan nem tudnék pontosan megfogalmazni, hogy mitől működött, de megszűrte az internethasználó közösséget, többé-kevésbé tartott egy szintet, a Zinternet 80%án az ember anélkül mozoghatott, hogy percenként agygörcsöt kapott volna.
aztán jött egy nagy bumm, és hirtelen a Háló közösségi média lett, és twitter, és plörk, és blog, és iwiw, és fészbúk, és gyerekek és tinik és mindenki-mindenki, és nincs többé szűrő, dől a szar és az információ mindenhonnan, és az információt nem érdekli, hogy engem az érdekel-e, egyszerűen kapom, beterít, lenyom. és hirtelen mindenki használni akarja, és teszi is, eltűnik az önszabályzás, nincs többé szűrő, nincs aki vagy ami megtanítsa az új internetfelhasználó-generációnak, hogy mit szabad és mit nem, mit illik és mit nem, mivel bánt engem, és mivel bántja magát-magát-magát, nem csak rövid távon, de hosszú távon is, mert a neten bármit teszel, az megmarad, hiába törlöd, lesz, aki elővakarja 1-2-5-10 év múlva is, hidd el.
a netet használni trendi, sokkal trendibb virtually megtudni-megosztani valamit, mint élőben, így jutnak el hozzám olyan információk, amit nem szeretnék megtudni, és így tudok meg olyan dolgokat a virtuális térből, amit sokkal jobb lenne személyesen. de kimaradni nem lehet, mert hát már a fejvadász cégek, a főnökök és mindenki a fészbúk- meg iwiw profilod alapján tájékozódik rólad, ha nincs, az gyanús, így hát legyen, sőt, lehetőleg folyamatosan friss és aktuális. és ha már ott vagy kész, nincs menekvés és, mert boldog-boldogtalan linkelgeti oda a blogját, mikroblogját, fényképét, ebédjét, koszos zokniját, péniszméretét. nem érdekel, értsétek meg, nem érdekel.
az egyik tizenéves kislányról, akivel együtt járunk edzeni, eddig semmi különösebb véleményem nem volt. eddig. amíg az arcomba nem tolta az internet azon ország-világnak szóló bejegyzését, hogy "mert mi vagyunk a skinheadgirlek ♥♥"
kislány, tanuld meg használni az internetet. eskü, eddig semmi bajom nem volt veled. eddig.
és ez sajnos nem kirívó példa, és nem tudom, van-e rá most így hirtelen megoldás, mert a mai tinédzser-generáció szülei, tanárai még nem feltétlenül ösztönös internet-felhasználók, nincs hát kitől tanulni, így hát csak gerjeszti-gerjeszti magát ez az egész.
broáf.

nos, eseménydús volt az elmúlt 12 nap. diplomavédés, 6 nap németország, sőt még egy rövidke betegség is belefért, ezek mellett talán megbocsátható, hogy a blog a prioritási lista végére szorult.
no de no! csak mindent szép sorjában, majd a szükségesekről lesz megemlékező-bejegyzés, ez a rövid meg legyen elég, egy hollárihó-visszatértemnek :)

szótárpontsztakiponthu

a sztaki szótárt viszonylag hiteles információforrásnak tekintem. oké, hivatali levelet nem írnék vele, de azért nagyjából okés.
dicsérendő továbbá többfunkcionalitása, mely szerint nem csupán szótár, de a munkanap végére elcsigázott dolgozókat meglepő apróságokkal felvidító izé... weboldal :)

Így találhatunk az alábbi csodákra:



szóval hogy Igel = süni, addig oké. de sosem gondoltam volna, hogy akár a magyar, akár a német nép képes a fenti mókás szólások megalkotására, valamint hogy ezeket valaki egy személyben valaha mindkét nyelvben fel is fedezi, és párba is állítja. fantörpikus.

das passt, wie der Igel zum Arschwisch ~ úgy nem jó ez, mint ahogy lófasz nem furulya, majomsegg nem ibolya, se nem rózsabimbó

ha ezen a ponton kikacagtuk magunkat, írjuk még be a sztaki angol-magyar fordítójába azt szöveget, melybe internetes kalandozásaink során igen gyakran belefuthatunk: "this message can only be viewed in HTML"

hogy ez mit is jelent tulajdonképpen?

át kell gondolnom ezt a blog dolgot. a véleményem sokszor túl markáns ahhoz, hogy le akarjam írni - hogy leírjam úgy, hogy ne értsék félre.
azért meg csak, hogy legyen, nincs kedvem a semmiről ötsorost posztokat írogatni.
alkotói válság, vagy csak más keretek, vagy nem is tudom.
mindenesetre ezt most így elég üresnek érzem.

közérdekű közlemény

szóval nyaralni mentem, most egy darabig nem leszek
(no nem mintha mostanában annyit írtam volna, hogy egy hét szünet bárkinek is feltűnne)

fészbúkról

"wie? was? es ist montag? hätte jemand mal bescheid sagen können, dann wäre ich auch vorbereitet gewesen."

"3 napi hideg élelem, gumicukor bekészítve, vészhelyzet esetére jäger a tanári hűtőjében, kezdhetjük a tanávzáró értekezletet :D"

"Ha az egy emberre jutó óránkénti szúnyogcsípés 2 és 10 között van, akkor enyhe a szúnyogártalom, ha 11 és 100 között, akkor erős, 100 felett pedig már elviselhetetlennek számít. A Dunakanyarban a napokban 800 - 1000 közötti csípésszámot mértek. - Hogy rohadna szét az összes."

"bassza meg a jegesmedve már ezt a sz@r időt!"

"I honestly think I should open a school about What not to do when you are trying to pick up a girl... I have so much to teach! :S"

"az utsó vizsgára készülni a legnehezebb. :/ (amikor már a takarítás is kiváló és halaszthatatlan programnak számít, csak ne kelljen tanulni..)"

photo by Hannes Kutza

mennyire jó már, eposzi jelző lettem, amikor úgy azonosítanak valakit a virtual vörldben, hogy a fiú, aki ismeri rozit, hát ez tökre szuper :D

"... Viszont egyre zajosabbak azok, akik egy másik egészségügyi téveszmét hirdetnek, tudniillik, hogy a számos műtét közül speciel a szülést otthon kellene elvégezni.
Érdekes, hogy sem az amatőr szemészetnek, sem a házilagos vakbélműtétnek nincs ilyen tábora...."

"mert lehet, hogy az anyának jólesik a megszokott pókhálókat nézegetni közben, de a csecsemőnek teljesen mindegy, mivel nem is lát el odáig. Neki az a fontos, hogy ha bármi gáz van, akkor a lehető legközelebb legyen a segítség"

ez az otthonszülés téma mindig megdöbbent, felesleges marhaságnak tartottam eddig is, és tótaw most annyira, de annyira jól megfogalmazta azokat a gondolatokat, amik eddig is kavarogtak a fejemben, ha gerébágnes szóbakerült valahol...
olvassátok el.

vannak blogtémák, vannak, amik kikerülhetnek ide, és vannak szigorúan nem blogtémák.
így ha valami nem kerül ki ide, az nem azért van, mert nem fontos, hanem mert az csak az enyém.
nyilván, ami kikerül, az is átmegy pár szűrőn, aztán itt lecsippentek belőle egy kicsit, ott hozzáteszek, amott meg kozmetikázok rajta. mert így lesz érdekes. nem a valóság, annak csak onlájn mása - mondja maf. és igaza van. maradjunk annyiban, hogy a blogot 95%-ban fedi a valóság. a valóságot alig 10%-ban a blog.

UP!

a DBA kacag

és amikor ezt kaptam munkaidő közben, na akkor nevettem annyira, fennhangon, hogy még a szomszéd szobában is hallották.
informatikusok előnyben :P

van a fáradtságnak az a szintje, amikor hiába csak annyit kéne tenned ahhoz, hogy aludhass, hogy felállsz a székből, elvánszorogsz az ágyig, leszeded az ágytakarót és heló, szundi, de még ehhez is lusta és kimerült vagy, úgyhogy inkább ülsz még negyed órát a gép előtt.

Unsportsmanlike conduct

r: hát, még hajszárító is van a táskában. meg sztochasztikus folyamatok, papíros formában.
p: ahahah
p: az fasza
p: a sztochfoly az FONTOS
r: és mindenképpen szükséges a maraton lefutásához :D
p: abból készült fel lelkileg valszeg
p: erőt merített belőle
p: te is olvasgassad majd a meccsed előtt
p: hallottam beindul az ipar
r: jaja :S
r: jövő héten lezúzzuk az osztrák csajokat :D
p: menj el az edzőtermükhöz most úgyis ott vagy
p: és akassz egy levágott lófejet az ajtóra
p: :D
p: és írj rá valami megfélemlítőt a falra
r: muhahaha :D
r: jaj amikor kari napokat rendeztünk, az egyik csapattól kaptunk egy levágott kecskefejet
r: mert lehetett kapni valami 800 Ftért a szírnél a karinthyn, és úgy gondolták, hogy ez jó vicc :D
r: hoznom kellett volna egyet nekem is
p: :DDDD

......

p: sztem még nem késő keresni agy szíriai boltot bécsben
p: http://www.qype.co.uk/at130-wien/categories/228-lebanese-restaurants-in-vienna
p: házhoz is szállítják
p: lehet elsőre nem fogja érteni a futár
p: hogy mért kell a helyi am focicsapat ajtajára akasztania
p: és piros szórófestékkel melléírnia hogy fick dich
r: :D:D:D
p: de sztem el tudod neki magyarázni
r: ohh, az lenne már a legkevesebb :D

tök vicces, az edző gyakorlatilag alig ismer meg sisak nélkül, de még többedszerre is. a karácsonyi partin is integettem neki messziről látom, hogy furán néz rám, vissza is csak tétován int, na mindegy. aztán a buli vége felé oda is mentem hozzá megörült, hogy jé, ja , hát TE vagy az, hát szemüveges vagy? meg copfos is (akkor még)? mik vannak! már akkor is jót mulattam rajta, na de hát rendben, ősszel még nem mindig jártam rendszeresen edzeni, meg új is voltam, simán lehet, hogy nem jegyzett meg annyi lány között. de most már február óta ötünket ő edz folyamatosan, és tegnap, mikor összefutottunk edzésre menet a metró aluljáróban, vigyorogva vallotta be, hogy csak a kezemben lévő felszerelésről -illetve a hozzá tartozó világítóan világoskék sisakról sikerült beazonosítania. mert "sisak nélkül nem ismerlek meg ...olyan, olyan fura ez a haj."

hát szuper, tele vagyok olyan pajtásokkal, akik vagy azért nem ismernének meg az utcán szembejövet, mert csak a virtual wörldből ismerjük egymást, vagy sisakban a pályáról.

arcom, az meg talán nincs is. vagy ha mégis, hát minek.

:D

statisztikz

no megint bújom az analyticset és egész egyszerűen HIHHETETLEN dolgok derülnek ki.
- volt idő, amikor ide lehetett találni a "kék heréjű majom" kifejezéssel - valakinek legalábbis sikerült. megdöbbentő (mondjuk tetszett az undok rozi meg a dzsuvás rozi is)
- 45 különböző nyelvi beállítással rendelkező gépről jártak már erre. a többségét beazonosítani sem tudom. mi lehet például a zh-tw? mert hogy a hu-hu, meg az en-gb mit takar az még ok. de a betűkombinációk többsége varázslatosan megfejthetetlen
- továbbra is a BME-ről olvassák legtöbbet a blogot, a UPC, mint szolgáltató, csak ez után következik.
- magasan a legnépszerűbb konkrét bejegyzés a fröccsös kép
- a legtöbb oldalbetöltés (137) akkor született, amikor Oleever belinkelt CM-re
- 67 különböző országból jártatok erre. pölö Burmából meg a Dominikai köztársaságból is. meg Vietnámból. onnan igazán nagyon sokan. miért? hogyan?
- ennyi. többet nem adatbányászkodok

a google valamelyik bugyra biztosan tudja a választ. a kérdés, hogy fel tudod-e jól tenni hozzá a kérdést.

my little corner of the world

nehezen jutok napirendre a növekvő népszerűség felett. pozitív értelemben, persze.
már két éves a blog, de az elmúlt két és fél hónapban számomra hihetetlen nézettségi adatokat produkál, időnként akár hetven egyedi látogatóval, száz fölötti oldalbetöltéssel, rendszeres olvasókkal német- és csehországból. én meg csak tátott szájjal figyelek.
ilyenkor elgondolkozom azon, hogy mi is igazából ez: napló magamnak, valamiféle lenyomat belőlem a világ felé, vagy szimpla szórakozás-szórakoztatás. kicsit mindegyik.
jól esik néha visszaolvasni, elgondolkozni azon, hogy mit írtam, miért írtam, mik is történtek velem korábban. jó látni, hogy Ti is kíváncsiak vagytok minderre, különben nem járnátok erre ennyien. és szívmelengetőek a pozitív visszajelzések, vagy amikor megkérnek, hogy ezt a bejegyzést hadd rakjuk már ki mi is.
szóval tök jó ez az egész, na.