a péntek reggel érdekesre sikerült. alapvetően az ok az volt, hogy volt egy táskaprojektes villámtalálkám hajnal háromnegyed nyolckor, amit persze én időzítettem koránra, mert hogy úgyis kell mennem grafikára.
már csütörtök este féltem, hogy nem lesz ez annyira triviális, mert csak 1 körül feküdtem le. edzés után még össze kellett pakolni a hazamenős cuccokat meg mindent, előre tartottam tőle, nem fogok tudni felkelni.
mivel azonban bennem volt a muszáj, már öttől nézegettem az órát tízpercenként, nehogy elaludjak. hatkor végül fel is keltem, kávé, punnyadás, készülődés, negyed nyolckor el is indultam.
igazán villám módjára zúzhattunk végig a körúton luival, mert alig valamivel fél után már ott csücsültem a ZP alsó bejáratánál, bambultam a túlpartot.
és ekkor tűnt fel, hogy tulajdonképpen még csak most kezdek ébredezni. mert hát persze észrevettem már korábban is, hogy a világ kicsit tejszerűbb, mint szokott, de amikor már 5 perce fixíroztam mereven a felső vázra támaszkodva a Petőfi-hidat, akkor tudatosult bennem, hogy egyáltalán nem látni a végét. se a túlsó partot. tulajdonképpen már a villamost sem rajta.
köd volt, több mint köd, köd a négyzeten, a köbön.
és még csak fel sem tűnt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése