karácsony

lassan itt van első advent (na jó, még két hét, de az már nem olyan sok), el is kezdődött a karácsony-mizéria a médiában. mindenhoz azt szajkózzák: ajjajaj-ajjaja, jön a karácsony, most aztán mi lesz veled, hogyan is fogod tóltenni magad ezen az előtted tornyosuló ÜNNEPEK nevű problémahalmazon.
tényleg erről szól a advent? a végigparázott négy hétről, hogy hú, kinek milyen drágát veszek? meg hogy szép legyen ám a frizurám meg a sminkem, amikor a családdal körülüljük a karácsonyi vacsoraasztalt? és hogy szebb-e a koszorúm, mint a szomszédnak?

borzasztó.

az advent sokkal inkább szól nekem a közös eltérített télapót és kormoránt hallgatós mézeskalácssütésekről, a gyertyafényes reggelikről otthon, a kolipolcok szélén végighúzódó apró égőkről, az izgatott várakozásról, hogy örömet szerezzek, az ajándékkészítésről, a közös teaszürcsölésekről és baráti forralrborozásokról. a képeslapírás és ajándékvásárlás nem görcsös teher, hanem izgalmas kutatás, hogy kinek mit. és egyátalán nem érdekel, hogy a hajam vagy a ruhám tökéletes-e (hehe, vercsi tavaly szenteste pl lehányt, szegény beteg volt)
hiszen a lényeg tényleg az, hogy együtt nyüzsög a tizeniksz fős család. otthon is, makón is.

de az én megingathatatlan hitemet a karácsony és advent tökéletességében is képesek kissé kipöckölni egyensúlyi helyzetéből. és csak nekiállok listákat készíteni és naptárat egyeztetni, és félni, hogy lemaradok valamiről.

úgyhogy a média monnyonle, de legalábbis hagyják abba a karácsony ledegradálását. azzá lesz, amivé teszik. és ha azt sulykolják az emberekbe, hogy szörnyű és borzasztó, akkor azzal sok ember adventját és karácsonyát teszik tönkre.