állások

először is tisztázzuk ezt az állás ügyet, mert ugyebár furcsa lehet h nem is olyan rég lelkendeztem még, hogy dejó, a TATA CS-nél fogok dolgozni, aztán itt ez az állásinterjú dolog.
szóval a munka a TATA-nál nem volt (lett volna) igazi munka, az önálló laboratóriumi munkámat(8 kredites projektfeladat az egyetemen) csináltam volna náluk. de mivel 2 hete még mindig nem volt kiírva a konkrét témám, búcsút intettem nekik(és kértem egy tanszéki témát, amire most lesz kb 1,5 hetem, hogy 9sszedobjak rá valamit). úgy tűnt, nem fogok most egy darabig semmit dolgozni.
aztán jött az állásbörze, nyomtattam pár önáletrajzot és kinéztem. nem akartam én feltétlen munkát (sőt, csakis köv félévtől gondolkoztam) de mégis, nem árt szemmel tartani a piacot :) ott találtam meg az accenture-t, beszélgettem a standoló sráccal és mivel van gyakornoki programjuk (amiben mellesleg az egyik ismerősöm már régebb óta benne van, szóval tőle is hallottam már róluk) úgyhogy mivel veszteni valóm nem volt, ott hagytam náluk az önéletrajzomat.
már másnap hívtak is: menjek be tesztet írni. huhh, ez gyors volt (legutóbbi állásbörze alkalmával egy hónapig nem hívott vissza egy cég sem)
szóval bementem, megírtam az aritmetika-precizitás-időmenedzsment-angol teszteket. aztán vártam. hívtak. visszahívtak.
én pedig ma mentem nagy boldogan interjúra. még nem tudom, mi lesz az eredmény, de hogy majd másfél órát beszélgettünk bent, az bizakodásra ad okot. furcsa volt kicsit, mert aki interjúztatott, alig több 30 évesnél (nem HR-es lányka, hanem szakmabeli) ezért inkább tűnt egy kötetlen beszélgetésnek az egész, mint komoly állásinterjúnak. beszéltetett HK-s, KB-s szituációkról, jövőbeli tervekről, eddigi tapasztalatokról, de mégis kevésbé tűnt hivatalosnak.
szóval élveztem. ha nem kapnál meg a munkát, akkor is megérte ez a két óra. hasznos volt, jó volt.