erről az egész plágium meg köztársasági elnök meg kisdoktor, meg az egészhez témához való hozzáállást csak annyival szeretném kommentálni, hogy időnként elgondolkozom azon, hogy hogyan fog ennek a kormánynak a munkássága, illetve palibácsi úgy cakumpakk szerepelni a száz év múlva forgalomban lévő gimnazista történelemkönyvekben.
szerintem tuti tök mókás lesz. száz év múlva, visszatekintve.
most nem az.

pontokba szedve

- a tesóm hazalátogatott másfél hónap után, és még nálunk is alutt, és suttogva dumcsiztuk sokáig este, ez olyan lányfilmbe illő

- fura ez húsz fok úgy, hogy még csupasz az összes fa és bokor tulajdonképpen, téli díszletben nyári emberek. komisch.

- note to myself: nem elég, hogy elültettem a balkonládába a növényeimet, időnként locsolni is illik őket. különben kiszáradnak. true story.

- nincs is annál jobb, mint a maradék kevés csilisbabot teljes értékű két fős vacsorává duzzasztani úgy, hogy elosztod bár tortillába, raksz mellé némi salátát. fincsi, mi?

- a legjobb ismerkedési mód a szomszédokkal, ha bezárod a garázsukat, ha a gyerekük nyitva felejtette, a zárban a kulccsal.

- minden macskával más fura dolog történik az ivartalanítás után. a miénk előtte mindenevő volt, azóta csak a halas whiskas supreme-hez hajlandó hozzányúlni. ilyen szempontból az ivartalanítás tiszta pénzkidobás :P

- ha az ember talál egy rózsaszín pólót, amin ráadásul még star wars felirat is van, azt meg kell venni. okvetlenül.

az élet igazságtalan, olyan kibaszottul igazságtalan. nem velem, és ettől még tehetetlenebb vagyok, pedig szeretnék, úgy szeretnék segíteni valahogy. bárhogy.
de olyan kicsi, amit egy idegen tehet. és ráadásul azt sem tudom, mi az.

ahhoz, hogy a biciklizés megadja neked azt a szabadságot, amire vágysz, amikor bringázni kezdesz a városban, az kell, hogy önmagad belül is szabad tudjál lenni, hogy a kikapcsolódásra és a semmitől se függésre vágyj, ne pedig a sebességre és feltartóztathatatlanságra. mert ha csak azt nézed mindig, hogy a faszompiroslámpa már megint, az a marha ott előttem hogy teker már csigatempóban, hogy én akkor is sokkal gyorsabb vagyok mint te, és hogy buzigyalogos mit kacsázik itt, akkor inkább hagyd a francba az egészet. mert a piros lámpa az ott lesz, és igen: rád is vonatkozik. mindig lesz, aki kicsit lassabb, kicsit gyorsabb, kicsit kezdőbb vagy kicsit tapasztaltabb nálad, és őket segítened, vagy éppen tolerálnod kell. és a gyalogosok lehet, hogy nem tartják be az összes szabályt, de te vagy a nagyobb, gyorsabb, neked kell vigyázni rájuk.
és ha ezeket képtelen vagy elfogadni, akkor csak egy merő görcs lesz a gyomrod mire hazaérsz, cserébe teremtesz egy csomó ellentétet, amikor átvágsz a piroson, amikor ráordítasz a gyalogosra, és amikor leszorítod a kempingbringást.
nem azt mondom, hogy szállj le a bringáról, és hagyd abba. hanem azt, hogy fogadd el: a városi bringázás nem a tour de france.
próbálj inkább 5 perccel hamarabb indulni, mosolyt erőltetni az arcodra, használni a féket is, és a csengődet is elég csak egyszer megpengetni egyszerre, nem kell ötször. köszönd meg, ha valaki elenged, és húzódj le, ha van elég hely hozzá.
egyszerűen csak használd a paraszti eszed, és annyit tegyél csak meg mással szemben, amennyit te is megengednél másnak, ha te lennél a másik oldalon.
ugye nem olyan bonyi? ha ennyit, de tényleg csak ennyit megtenne mindenki, aki az elmúlt 2 hétben ismét elővette a sufniból a bringát és átavanzsált városi cowboyjá, akkor egy jelentősen boldogabb világban élnék.

nem is tudom pontosan, mikor vettem a Névtelen Laptopot. legalább négy éve, de lehet, hogy öt, valahogy úgy. még kint a termóban laktam, az biztos.
nagyon szerettem azt a gépet, igazából nem is tudom, miért nem adtam neki nevet. mindennek nevet adok, ami közel áll hozzám, hozzám, amit sokat használok, a kocsinak, a varrógépnek, a bicikliknek, még a karácsonyfának is.(oké, anak csak egyszer, de teljesen kiakadtam, amikor kellett dobni, úgyhogy azóta lett háziszabály, hogy tilos rövid élettartamú dolgoknak nevet adni. aminek neve van, az sokkal közelebb áll mindig)
mindenesetre a Névtelen Laptop már nem volt a régi, szolgálati ideje lejárt, és bár tisztességesen működött, mégis. olyan hangja volt már, hogy a Lekvárfaló csak diszkréten helikopternek hívta, az akkumulátora nem bírt ki kettő percet sem. legutóbb is több mint egy hónapig tartott, mire vettem hozzá tápkábelt, jó mutatja ez, hogy már mennyire nem használtam szívesen. mert sokáig tart, míg betölt, mert hangos, mert csak madzagról működik, mert nehéz, mert nehézkes rajta az XP. meg nyilván még egy csomó egyéb érvet fel lehet vonultatni amellett, hogy miért volt MUSZÁJ nekem egy új gép (a kontra-listát pedig mostmár fedje homály mindörökre), mindenesetre fontolgattam másfél hónapig, hogy kell-e. ez alatt a másfél hónap alatt leginkább a lekvárfaló gépét nyúltam le használatra, az enyémet kb csak akkor kapcsoltam be, ha szkájpolni valóm volt zsűllel. ez azonban már kezdett kényelmetlenné válni és háztartásbeli ellentéteket szülni (már megint bejelentkezve maradtál fészbúkon, és a nevedben lájkoltam valamit, jáááj, figyelj már oda!) szóval úgy döntöttem, kell az az új gép.
az elvárásaim konkrétak voltak: kicsi, könnyű, NEM netbook, windows, OLCSÓ (mármint úgy relatíve) ennek egyetlen gép felelt meg, a lenovo ThinkPad Edge E325. ami, gottzájdánk, ráadásul még piros is. hát kel ennél több? (kellene, mondjuk egy intel core i3as processzor az amd e-450 helyett, na de ne legyünk maximalisták)

szóval most egy ilyenem van. a helikopterrel még nem tudom, mi lesz, nem tudom, megvesz-e még valaki egy ilyen gépet. de mindenesetre online kalandjaim innentől a Maryska kévre hallgató piroskáról folytatódnak, majd beszámolok róla, hogyan muzsikál a kisasszony.

mosógép mizéria

nos, ma kidobtunk az ablakon valamivel többet, mint párezer forint, és gazdagabbak lettünk egy tapasztalattal.
de legalább nem kellett új mosógépet venni.
szóval az van, hogy beköltöztünk ide az új albiba, és itt van mosógép, és bár nekünk van saját, de az felültöltős, ide meg csak elöltöltőst lehetne berakni, szóval használjuk azt, ami a lakáshoz jár.
nem is volt vele sokáig semmi probléma. aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy nem centrifugál rendesen. aztán meg egyszer csak tűzforróan vettük ki a rukáhat a gépből, a lábtörlőnket még meg is olvasztotta, hát úr isten, nem jó ez így, szerelőt kell hívni.
hívtuk is, jött is.
kiderült,
- a forró ruhák azért voltak, mert van szárító funkciója is a gépnek, amit a gombok bizonyos kombinációjának benyomásával lehet előhívni - ezt sikerült produkálnunk véletlenül
- a centrifuga azért nem ment rendesen, mert a szűrő már teljesen tele volt és így nem tudta rendesen leszivattyúzni a vizet. szóval csak ki kellett tisztítani a szűrőt (amit ugyebár mi is meg tudtunk volna csinálni)

meg ha már itt volt, megtisztította a csövet ott ahol a falba megy - de az nem lett volna létfontosságú. meg kicserélte a törött nyitókáját a mosógép ajtajának.

kifizettem hát a jó sok pénzt a nem létező, meg az egyébként magunk által is orvosolható hibáért (meg szombati kiszállásér, ugye-ugye)
DE legalább az elöltöltő ajtókának van új kilincse.

ez a kilincs a következő egy óra folyamán, a második nyitás alkalmával letört.

de legalább nem kellett új mosógépet venni. és kiderült, hogy van szárítógépünk

amikor a zsűlnek (aki épp külföldön tartózkodik, ezért csak online kapcsolatteremtésre alkalmas épp) elmeséltem a webkamerába, hogy paradicsomot ültettem , meg virágokat és zöldfűszereket, és hogy három virágládám is van az erkélyen, és milyen csudajó az új erkélybútorunk, akkor a zsűl elhúzta az orrát, rendesen elfintorodott, hogy ez olyan felnőttes.
hát kérem nem. ez nem felnőttes, hanem végtelenül menő, és majd amikor a balkonparadicsomunkról szemezget nyáron, akkor már biztosan szerinte is menő lesz, meg amikor jövő héten hazajön látogatóba és majd színes virágok közt szürcsölheti a kávéját a balkonon napozva és kindlit olvasva, miközben mókus úr és harkály úr randalíroznak fent a fán, akkor már tuti szerinte is tök menő lesz :P

a paradicsomok egyébként még a hálószoba ablakban várják, hogy kikelhessenek - az a növényovi. a többieket már kiereszetettem a tavaszba.






oké-oké, szóval kertészkedésről és macskáról blogolok, ettől még nem vagyok túl felnőtt, kicsit sem öreglány, és ez életem elég cool. tényleg.

raji megnőtt. nem az az édes kis szőrgombóc már, aki volt a régi szép időkben. helyette egyfolytában magyarázó finnyás majdnem-kandúr. jójó, továbbra is tök cuki természetesen, a maga majnem-kandúr módján.
mert már csak majdnem. bizony meg kellett válnia férfiassága két ékétől, mert hát szobacica ugyebár, neki is, meg nekünk is jobb, ha nem hepciáskodnak itt a hormonjai. ez akkor vált végleg tisztává, amikor PONT akkor sikerült prezentálnia hogy "én bizony a fütykösömet már nem csak pisilésre tudom már ám használni, bizony, nézzétek csak, háháá" amikor vendégeink voltak.
így hát meglátogattuk kedvenc állattorvosbácsinkat aki egy csábos mosoly kíséretében először elkábította, majd egy laza nyisszantással férfiatlanította a macskát.(ezt csak tippelem, én kint hüppögtem a váróban) és eddig minden rendben is volna, de a műtét után mondta, hogy "és hogy ne legyen olyan vérszagú, raktam rá egy kis parfümöt" jó, köszi, ennyit tudtam elrebegni akkor és ott a könnyeim között, mert hát csak az volt a szemem előtt, hogy az én kis drágámat bántották, ráadásul az én utasításomra.
ugyanakkor a dokibácsi ezen kis mondata egészen más színben tűnt fel, amikor a macska még két nap után is bődületes pacsulifelhőt húzott maga után, szag alapján egy apró szippantással lokalizálható volt, hogy a melyik bútoron fetrengett nagyobbegyenlő kettő percnyi időt. illetve ez a szag a bútorolból persze hogy nem távozott hosszú napok elteltével sem.
lázadtam. visszamegyünk reklamálni. ez így nem járja. hát mi ez már. visszacseréljük a pacsuliszagot a macskagolyókra, ennél minden jobb!
aztán végül a macska megfürdetésével oldottuk meg a problémát - félig, mert a macska még mindig szagos, de már nem annyira, hogy nyomot hagyjon.
egyébként raji roppant hamar kiheverte a megrázkódtatást (mármint a műtétet, a fürdetést valószínűleg még nem :P) és már olyan macskás dolgokat is csinál, mint keresztbe-kasul kergetni a lakáson a gombolyagot. engedély nélkül, lopott gombolyaggal, természetesen.