raji megnőtt. nem az az édes kis szőrgombóc már, aki volt a régi szép időkben. helyette egyfolytában magyarázó finnyás majdnem-kandúr. jójó, továbbra is tök cuki természetesen, a maga majnem-kandúr módján.
mert már csak majdnem. bizony meg kellett válnia férfiassága két ékétől, mert hát szobacica ugyebár, neki is, meg nekünk is jobb, ha nem hepciáskodnak itt a hormonjai. ez akkor vált végleg tisztává, amikor PONT akkor sikerült prezentálnia hogy "én bizony a fütykösömet már nem csak pisilésre tudom már ám használni, bizony, nézzétek csak, háháá" amikor vendégeink voltak.
így hát meglátogattuk kedvenc állattorvosbácsinkat aki egy csábos mosoly kíséretében először elkábította, majd egy laza nyisszantással férfiatlanította a macskát.(ezt csak tippelem, én kint hüppögtem a váróban) és eddig minden rendben is volna, de a műtét után mondta, hogy "és hogy ne legyen olyan vérszagú, raktam rá egy kis parfümöt" jó, köszi, ennyit tudtam elrebegni akkor és ott a könnyeim között, mert hát csak az volt a szemem előtt, hogy az én kis drágámat bántották, ráadásul az én utasításomra.
ugyanakkor a dokibácsi ezen kis mondata egészen más színben tűnt fel, amikor a macska még két nap után is bődületes pacsulifelhőt húzott maga után, szag alapján egy apró szippantással lokalizálható volt, hogy a melyik bútoron fetrengett nagyobbegyenlő kettő percnyi időt. illetve ez a szag a bútorolból persze hogy nem távozott hosszú napok elteltével sem.
lázadtam. visszamegyünk reklamálni. ez így nem járja. hát mi ez már. visszacseréljük a pacsuliszagot a macskagolyókra, ennél minden jobb!
aztán végül a macska megfürdetésével oldottuk meg a problémát - félig, mert a macska még mindig szagos, de már nem annyira, hogy nyomot hagyjon.
egyébként raji roppant hamar kiheverte a megrázkódtatást (mármint a műtétet, a fürdetést valószínűleg még nem :P) és már olyan macskás dolgokat is csinál, mint keresztbe-kasul kergetni a lakáson a gombolyagot. engedély nélkül, lopott gombolyaggal, természetesen.