working class hero

dolgozó nő lettem, ismét. az accenture-nél (nemzetközi tanácsadó cég) keresem a kenyerem. hosszú és viszontagságos út vezetett addig, hogy valóban kapjak náluk munkát, de most már nem bántok senkit, elvégre a helyére került minden :)
bár itt is diákmunkatárs vagyok egyelőre, de úgy érzem, komolyabban vesznek, mint az eddigi helyeken. van céges laptopom és nekem is business look szerint kell öltözködni (nos igen, ez okoz némi nehézséget, mivel farmerokkal, pólókkal és lapos cipőkkel van tele a szekrényem. mégsem bánom: határozottan nőiesebbnek érzem magam a csini ruháimban. csak lehetnének kicsit színesebbek)
és ami jó: van feladat. vagy ha épp nincs, akkor azt mondják, menj haza nyugodtan, nem kell holnap bejönni, majd felhívlak délben, hogy mi legyen holnapután. nem pedig ülök és netezek és semmitteszek látványosan. szóval tetszik.
jaj, és a legnagyobb előnye: a projektiroda mindössze 5 perc sétára van a kolitól. így alhatok akár nyolcig is, akkor is békésen beérek.
hurrá :)