nem is tudom pontosan, mikor vettem a Névtelen Laptopot. legalább négy éve, de lehet, hogy öt, valahogy úgy. még kint a termóban laktam, az biztos.
nagyon szerettem azt a gépet, igazából nem is tudom, miért nem adtam neki nevet. mindennek nevet adok, ami közel áll hozzám, hozzám, amit sokat használok, a kocsinak, a varrógépnek, a bicikliknek, még a karácsonyfának is.(oké, anak csak egyszer, de teljesen kiakadtam, amikor kellett dobni, úgyhogy azóta lett háziszabály, hogy tilos rövid élettartamú dolgoknak nevet adni. aminek neve van, az sokkal közelebb áll mindig)
mindenesetre a Névtelen Laptop már nem volt a régi, szolgálati ideje lejárt, és bár tisztességesen működött, mégis. olyan hangja volt már, hogy a Lekvárfaló csak diszkréten helikopternek hívta, az akkumulátora nem bírt ki kettő percet sem. legutóbb is több mint egy hónapig tartott, mire vettem hozzá tápkábelt, jó mutatja ez, hogy már mennyire nem használtam szívesen. mert sokáig tart, míg betölt, mert hangos, mert csak madzagról működik, mert nehéz, mert nehézkes rajta az XP. meg nyilván még egy csomó egyéb érvet fel lehet vonultatni amellett, hogy miért volt MUSZÁJ nekem egy új gép (a kontra-listát pedig mostmár fedje homály mindörökre), mindenesetre fontolgattam másfél hónapig, hogy kell-e. ez alatt a másfél hónap alatt leginkább a lekvárfaló gépét nyúltam le használatra, az enyémet kb csak akkor kapcsoltam be, ha szkájpolni valóm volt zsűllel. ez azonban már kezdett kényelmetlenné válni és háztartásbeli ellentéteket szülni (már megint bejelentkezve maradtál fészbúkon, és a nevedben lájkoltam valamit, jáááj, figyelj már oda!) szóval úgy döntöttem, kell az az új gép.
az elvárásaim konkrétak voltak: kicsi, könnyű, NEM netbook, windows, OLCSÓ (mármint úgy relatíve) ennek egyetlen gép felelt meg, a lenovo ThinkPad Edge E325. ami, gottzájdánk, ráadásul még piros is. hát kel ennél több? (kellene, mondjuk egy intel core i3as processzor az amd e-450 helyett, na de ne legyünk maximalisták)

szóval most egy ilyenem van. a helikopterrel még nem tudom, mi lesz, nem tudom, megvesz-e még valaki egy ilyen gépet. de mindenesetre online kalandjaim innentől a Maryska kévre hallgató piroskáról folytatódnak, majd beszámolok róla, hogyan muzsikál a kisasszony.