nemzeti parkon keresztül végig, civilizációt csak a cseppnyi kis falvakban láttunk néha. hatvan-hetven forintért ittuk ilyenkor a jéghideg hosszúlépést, táncoltunk faluünnepen, együtt a helyi nagymamákkal és macsókkal, ilyet városban nem lát az ember. annyira-annyira-annyira más. megható, csodás, természetes. mondjuk a millió szúnyog már kevésbé az, amit nemzeti park lévén, nem irtottak egyáltalán. de így legalább voltak szitakötők is, vagy 5 különbözőféle, nagy szivárványos, meg kisebbek, meg sötétkékek, csodásak és gyönyörűek. (apró bökkenő csupán, hogy irtózok mindentől, aminek négynél több lába van. mondjuk amíg nem ér hozzám, addig nincs gond. távolról elvagyok velük :))
semmi internet, semmi elektronika egy hétig, ébresztőnek nem a heldenzeit ordított a fülembe a telefonomról hajnalban, hanem a nap sütött a hasamra, ha akartunk egymástól valamit, nem odacsörögtünk, hanem átkiabáltunk vagy átfröcsköltünk a másik hajóba.kávé és kóla helyett fröccs, mekdonáldsz és börgerking helyett lecsó, slambuc, gulyásleves. lady gaga és britney spears helyett népdalok.
rég voltam ilyen kisimult, mint ez után az egy hét után :)
*mert a fatányérkám 13 év szolgálat után a túra első napján megadta magát, végelgyengülésben elrepedt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése