bäckerei

már hét eleje óta pizzára készülök. de nem rendelt pizzára, azon mindig kifogásolok valamit, hanem sajátra, mert annak pont olyan vékony és ropogós a tésztája, pont olyan rengeteg zöldség és kevés sajt van rajta, mint szeretem.
most pedig, hogy egy nap szabi, be is váltottam a magamnak tett ígéretet, pizza. viszont mivel nem lehet 1 személynyi tésztát csinálni, lett egy csomó (kb fél kiló lisztből - igazából amennyire 1 zacsi szárítottélesztő elég)
és hogy mi a fene legyen a maradékból? legyen kenyér. úgyis rég sütöttem már.
amikor marina hazaért a boltból, és meglátta, teljesen leöbbent - azt mondta, én vagyok az első ember, akit ismer és kenyeret süt. magyarázkodásnak tűnt, mikor azt mondtam, hogy dehátezaviláglegyegyszerűbbdolga. pedig tényleg.

(egyébként azért olyan szép barna, mert van benne rozsliszt is. kicsike.)