a mai borzasztó nap fénypontja kétségtelenül az edzés volt.
előtte csak nyafi meg nyűg meg félálom meg zsibbadtság, minden, ami a tél visszatértével, a tél gyűlöletes és kibírhatatlan és undok visszatértével jár.
és ha nem ígérem meg még tegnap, hogy megyek, akkor tuti kihagytam volna a focit is valami mondvacsinált indokkal, de így menni kellett. zsűl is mondta, hogy jó lesz az nekem, a mozgás majd kicsit felpörget.
és lőn, tényleg felpörgetett és mosolyt csalt az arcomra, sisakkal és vállvédőben a zord isőjárással is könnyebb szembeszálni. meg hát ki az, aki ne lenne vidám egy ilyen óriás babakék dologgal a fején? :) ráadásul most ütközni sem ütköztünk, szóval a fájós vállam is megúszta a bevetést. a futásokban ellenben tőlem szokatlan módon egészen sikerélményem volt, a tüdőm is a helyén maradt ma, jó volt, jó volt, jó volt.
szeretek edzésre járni. még a végén tényleg amerikaifocista lesz belőlem.
jah, és április 25 Graz, meccs. ohohohó.