ahogy közelednek az ünnepek, egyre kihaltabb a virtuális világ. az emberek szabadságra mennek, vagy haza a családjukhoz, vagy forraltborozni a barátaikkal. nem ülnek egész nap a gép előtt, nem írnak bejegyzéseket, hozzászólásokat, nem küldenek emaileket és üzeneteket.
és ez így van jól, a karácsony - ha nem is giccsesen a szeretet, de mindenképpen a valóság ünnepe, visszazuhanni a pozitív értelemben vett hétköznapokba, az igazi arcok és emberek, a valódi értékek közé. hátrahagyni a biteket, valós színeket látni a 32bitmélység helyett, levenni a fülhallgatót és gyerekzsibongást hallgatni a playlistek és soundtrackek helyett, átkiabálni a szomszéd szobába az msn helyett és puszit adni az email végi "üdv: k" helyett.
hiányzik már anya és a mamik és a gyerekek, igényem lenne a meghittségre és a fészekmelegre.
irigyen nézem az emberek neve mellett az offline jelet. én is szeretnék már. de még holnap estig tuti online.
addig legalább gondoljatok rám, ti ott a realityben.