ilyenkor karácsony (lassú, de akkor is) közeledtével mindig kicsit belekotrok a pénztárcám aljába, és amennyit éppen nélkülözhetőnek érzek, azt odaadom. eddig általában az volt, hogy valami szimpatikus utcazenészeknek (a rászorulónak tűnő fajtából), őszinte arcú koldusoknak, és/vagy valami szervezett célra az utcán gyűjtőknek potyogtattam el az erre szánt kicsi (bár a lehetőségeimhez képest azért korrekt) összeget.
idén sikerült valami egészen mást találni , amire a szokásosnál is sokkal szívesebben adtam, mert még ha eléggé periférikus is a cél, nekem nagyon-nagyon tetszik.
és azért nem írom le azt, hogy mégis kiknek, mert nem akarok itt a nagy adományozó szerepében tetszelegni egyébként, meg hülyén is jönne ki, hogy azt a kicsit, amit bedobtam a közösbe, most ekkora (ehhe. ennél is nagyobb?) mellénnyel reklámoznám. a bejegyzés azért született csak meg, mert az viszont igenis le akartam írni, hogy mennyivel más úgy adni, hogy az ember nem vár cserébe semmit, se viszonzást, se társadalmi megbecsülést, tényleg semmit, "csak" az a lélekmelengető érzés az ellenérték, hogy igenis tettem valamit azért, hogy a világ valakiknek egy kicsit jobb hely legyen. talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése