2009. november 30., hétfő

azért amikor egy tökidegen azt mondja hogy jaj, hadd nézzem meg a táskád, fú, tökjó, na akkor nagyon büszke vagyok magamra. mert az a dicséret CSAK a táskának szól (amit nemmellesleg én csináltam :) ) nincs benne az a kicsit-kötelező felhang, az a hű-ezt-igazán-nem-néztem-volna-ki-belőled zönge, amit -talán kissé paranoiásan- belehallok az ismerősök mondataiba. jól esik persze az is, csak máshogy az inkább nekem, az embernek pozitív, azt nekem szánják, nem a terméknek....
de ez a dicséret annak szólt, hogy amit csináltam, az tetszik az átlagembernek, az valami baromijó, olyat ő is akar.
most mit is mondjak. wihí :D

Nincsenek megjegyzések: