viharnap

"Valamelyik őszi reggel, mikor a szél lekaszálta a levelet a fákról, és olyan hideget csinált éjjel, hogy az ágakat is le akarta kaszálni, Micimackó és Malacka ketten üldögéltek a Gondolkodó Sarkocskában, és törték a fejüket.
- Mert ami engem illet, én azt vélem - mondta Micimackó -, elmegyek a Micimackó Kuckóba, és meglátogatom Fülest... Ekkora szél! Hátha az ő házát el is fújta? Talán azt akarja, hogy segítsünk neki újat építeni.
- Ami pedig engem illet, én azt akarom, keressük fel előbb Róbert Gidát... de ha nincs odahaza, akkor úgyse kereshetjük fel - mondta Malacka.
- Na akkor menjünk és látogassunk meg mindenkit - vélte Micimackó. - Mer ha az ember úgyis órák hosszat sétált már a szélben, és hirtelen betoppan valakihez, és ott azt mondják neki: „Ejnye, Micimackó, éppen jókor jöttél, mert van itt egy kis nyalánkság részedre” - akkor rendben is van minden, mer akkor azt úgy hívom, hogy: „Jaj de jó Nap.”
Malacka ugyan azt tartotta, hogy valami okának kell lennie annak, ha az ember valakit látogat. Az ember beteget látogat, vagy valamit meg akar tudni, valamit ki kellene eszelnie Micimackónak. Talán ki tud eszelni valamit. Micimackó tud.
- Mehetünk is... Azért megyünk, mert úgyis Csütörtök van, és kívánhatunk mindenkinek Boldog Csütörtököt.
Felkeltek, és amikor Malacka újra leült, mert nem is sejtette, hogy ilyen ereje van a szélnek, és Micimackónak fel kellett őt emelni, akkor megindultak."

akkora, de akkora szél volt reggel, mikor jöttem, hogy tényleg úgy éreztem, majdnem felkapott. nyilván fizikai szempontból azért elég távol álltam ettől, de elég erősen kellett tartanom magam, hogy abba az irányba tudjak menni, amerre én akarok, ne arra, amerre a szél szeretné.
hideg is volt, és a villamoson mellettem álló hölggyel pont annyi meleg ruha volt kettőnkön, ami egy embernek elég. Mert rajtam sapka sál kabát, de kicsi cipő és rövid szoknya, rajta csizma és vastag hosszú szoknya, felül viszont csak egy szál blézer.
hiába, széljancsiból és hidegmarcsiból nem lassan és komótosan, hanem hirtelen lett János és Mária, az ilyesmire nehéz felkészülni. az én meleg ruháim például még csak a városban sincsenek :P