na most van ez a hülye gyerekes dolog, hogy vannak cuccaim, amiknek nevet adok. próbálom megfejteni, hogy milyen algoritmussal választja ki az agyam az elnevezendő dolgokat, de nem sikerül. látszólag teljesen véletlenszerűen.
neve van a biciklinek(lui), a varrógépnek(matilda), a plüsspatkánynak (archibald) és rénszarvasnak (bernard). nincsen viszont a laptopnak, nem volt a kocsinak, nincs a horgolt télapónak (neki volt, de csak erőltetett, nem hívta úgy senki, szóval Névtelen lett ő is). nem állja meg tehát a helyét semmilyen elmélet, hogy gyakran használt, vagy ölelgetni való, vagy személyes, vagy bármi. minden, ami igaz az egyik csoportra, igaz a másikra is.
egyszerűen úgy működik, hogy ránézek valamire, és onnantól TUDOM, hogy mi a neve. nem gondolkozom rajta, nem agyalok, hogy ez jobb lenne, vagy az. jön egy név, és onnantól nem tudom nem úgy hívni. amin viszont gondolkozni kell, annak felesleges a név, úgyse lenne használva.
mindez persze különösen idétlen mondjuk a varrógép esetében, főként ha olyan embernek mesélem, hogy elővettem matildát, és varrtam egy táskát aki még nem ismer eléggé. plüssállatnál meg egyszerűen gyerekes (talán az is, hogy egy majdnem 25évesnek plüssállatai vannak, száműztem is már néhányat, de mindet nem, kell az, egyszerűen kell)
a biciklijét viszont asszem majdnem mindenki elnevezi, szóval az tán nem különösebben furcsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése