a bűntény

hétfő este értem haza németországból. ahogy mentem gangon a lakásajtó felé, csak azt láttam, hogy ég a villany. dejó, itthon vannak a lányok. be is nyitok az ajtón, köszönök egy jó nagy hellóval, de semmi válasz. bekukkantok nóri szobájába, senki. benézek marishoz, szintén senki. kúszik-kúszik feljebb a gombóc a torokban, MIVAN jesszusom MIVAAAN. benézek a szobámba, és akkor lett minden végleg egyértelmű. szekrényekből ruhák kidobálva, fiókok kiborogatva, ágy feltúrva. rohanok vissza az ajtóhoz, ekkor már látom: fel van feszítve a zár. sok...
csak álltam a lakás közepén, azt sem tudtam, mit csináljak. csak a miértek doboltak a fülemben, minek tör be valaki három egyetemistához, mégis minek, egy használt laptopot zsákmányoltak, némi kis kp-t meg pár ékszert, aminek inkább csak eszmei értéke nagy.
kétségbeesetten hívtam anyát, ájkát, gabát, úristen MIT CSINÁLJAK? aztán kicsit helyretettek. hívd a rendőrséget, a lányokat, a főbérlőt. ezek közül csak a rendőrség volt elérhető. jöttek is rögtön, rendesek és jófejek voltak, nyugtatgattak, cigivel kínáltak, mosolyogtak, bátorítottak. aztán előkerítették marist (elmentek érte a munkahelyére) soha-soha többé nem mondok rendőrös vicceket, rég volt ilyen jó tapasztalatom emberekkel, mint velük.
aztán órákat vártunk a nyombiztosítókra, de ők is kedvesen voltak nagyon, ha nem a mi albérletünkről lett volna szó, még talán élvezem is, ahogy mutogatja, hogyan kell levenni az ujjlenyomatot, hogy miből látszik, hogy a betörő kesztyűben volt, meg ilyesmi.
hajnal fél három volt már, mire véget ért a hercehurca. én még egész jól jöttem ki belőle, mert bár a szobámat szétbarmolták, elvinni "csak" ékszereket vittek. (még jó, hogy a laptopom velem volt külhonban) marinának azonban a laptopjával együtt a félkész szakdolgozatát, képeit, zenéit, "a fél életét" elvitték. nemirigylem.
az ember mindig azt hiszi, hogy ilyen csak mással történhet meg. és nem.
miközben pedig járőrúr által felkínált cigit pöfögtem a rendőrökkel gangon, akarva-akaratlanul kihallottam az övükre akasztott rádióból ezt-azt, a folyamatos helyzetjelentés másoktól, hol mi történt. és kicsit elszégyelltem magam, hogy a kis piti betörést ekkora világnagy problémának érzem, mert ó jaj, hát hallottam ott sokkal rosszabb dolgokat is.
a világ egy gonosz-gonosz-gonosz hely