atomanti

a hétfői stressz után kedden úgy döntöttem, hogy most már kell. nem várom ki a kéthetes szünetem végét, a szülinapi és névnapi pénzeket, nekem most kell, felszerelést veszek focihoz. az elhatározást pedig tett követte.
pont úgy van nyitva az üzlet, hogy munka előtt még bementem, felpróbáltam, megcsodáltam, megvettem. behoztam a munkahelyre, és minden szabad percemben azt nézegettem és ugráltam körül. délután, mikor beugrottam hugiékhoz, természetesen minden fiú felpróbálta - és hehe, kisebb a fejük, mint az enyém, lötyögött rajtuk a sisak :)
aztán végre eljött az esti edzés (mindenki megdicsérte a csodás bugyikék színt - kár is, hogy le kell majd fújni feketére), éééééés - majd meghaltam az új cuccban. persze sejtettem én, hogy így lesz, mer súly, meg szorít, meg meg kell szokni. de azért meglepett, az erőnlétit alig bírtam, sípolt a tüdőm, lihegtem, fuldokoltam.
aztán már technika (vagymi). végre eljött az a csodás pont, hogy kezdhet körvonalazódni, milyen poszton is leszek. amit eddig tudtam (illetve akartam) hogy defense, de nem fal. kézenfekvőnek tűnt az LB, oda is küldött gyakorolni az edzőbá, de hát, valljuk be, nem csillogtam. ettől kicsit el voltam keseredve.
aztán a edzés végére, mikor összeeresztették az offense-t a defense-zel, beraktak free safetynek, mert oda épp nem volt most senki. megriadtan néztem palira, jesszusom, ott mit csináljak. mindegy, majd mondom, most gyere csak, gyere már, terelgettek a sisakomnál fogva. és az első kétségbeesett pillantás után negyed órával, mikor jöttünk le a pályáról, már sugárzott az arcomról az elégedettség, mert megdicsértek!!! pali azt mondta, tök ügyesen mozogtam free safetyként, hogy jó voltam, és hogy beszél az edzőbával, hogy inkább erre a posztra rakjon, mint LB-nek. én pedig visszavigyorogtam, mert nekem is sokkal jobban tetszett.

készült kép is, hugiéknál. ájka azt mondta, tisztára úgy nézek ki a cuccban, mint atomanti :P