Darabokra esve ülök a vonaton. Barmennyire szerettem volna, nem sikerult felkelnem 2 ora alvas utan. Pedig megigértem anyáéknak, hogy ma kivetelesen hazaerek idoben. Hat nem jött össze. Hajnal fel negykor, mikor Kata elment, eljatszottam a gondolattal, hogy felszallok az elso vonatra, de annyira almos voltam, hogy vegül ezt az ötletet elvetettem. Gondoltam, egy par ora alvasra mindenkepp szüksegem van, a felkeles pedig többnyire nem szokott problemat okozni. Ennek lett az a vege, hogy 6 helyett fel 9-kor nyitottam ki a szemem. Hirtelen nem tudtam, hol is kene lennem, vagy milyen nap van egyatalan, csak az dobolt a fejemben, hogy elfelejtettem valamit. Bele telt vagy 2 percbe, mire kitisztult a fejemben a helyzet, akkor viszont orditva ugrottam ki az agybol, hivtam anyat, kesek. Megszokta mar, de azert csalodott. Utalom, hogy mar megszokotta valik tolem a keses. Hetkoznap meg preciz vagyok, de hetvegere szetesek. Mindegy, rohanok, elerem a 9:21es vonatot, meg egy pogacsat is van idom venni.
Mostmar nyugi, utazas, az elso bambulos ketora az elmult par napban. Most veszem csak eszre, milyen izomlaz van a vallamban meg a nyakamban. De meg ha faj is, büszke vagyol ra. Focifajdalom :)