terápia

tegnap rettenetes napom volt. olyan lélekháborgós.
a baj az volt, hogy álmodtam. túl jót, túl szépet, túl boldogat. aztán felébredtem. és az ébredéssel rádöbbentem, hogy semmi nem volt igaz az egészből, és ettől mélységes letargiába zuhantam, vissza akartam kapni azt álmot, a boldogságot, a mindent.
próbáltam lefoglalni magam mindefélével, ikeába mentem beszerezni még ezt-azt, meg bevásárolni, meg táskákat szabtam.
de nem sikerült, sőt, a táskákat nem tudtam megcsinálni, mert marina aludt és nem akartam a varrógéppel felébreszteni, meg a darálóval sem, úgyhogy sütit se sütöttem.
itt ültem hát este a sikertelenség és önsajnálat szemétdombján, és csak azt figyeltem, mikor kopogtat a depresszió első jele, úgy gondoltam, ennél tényleg nincs mélyebb szarul-érzem-magam bugyra a lelkemnek.
aztán mikor ma felébredtem, már jobb volt, nem álmodtam semmi veszélyest. úgy ítéltem, még valami jó is kisülhet a napból.
rögtön kávézás után megcsináltam a tegnapra betervezett csokis-zabpelyhes kekszet (mert az könnyű, gyorsan megvan, nem lehet elrontani, és NAGYON finom). isteni reggeli volt. aztán előkaptam matildát, és összevarrtam a szuper bicós futártáskámat. talán az első olyan munkám, amit tényleg hibátlannak értékelek, pont olyan lett, amilyennek szerettem volna, amilyennek elképzeltem :)
aztán ebédet főztem, nyárbúcsúztatót, sült zöldségek, fokhagymás-rozmaringos husi meg kuszkusz.
és a házitündér-terápia működik, már mosolygok a tegnapi depin, örülök a táskának, a sütinek, a finom ebédnek, a napsütésnek, és annak, hogy estefele kibicózok egy málnafröccsre ökörsütésre is tán.