katánakéslaccinakéstamásnak

laccinak megígértem, hogy ha hazajövök, nem kapcsolom be a gépet, de...
amikor az embernek eszébe jut, hogy milyen is az, amikor barátai vannak. hogy nem beszéltünk sokáig, mert istentudja miért, aztán hirtelen amikor muszáj ott van, és azt mondja, inkább most sírj, amikor itt vagyok.
vagy amikor elviseli, hogy bárkiről mondjak akármit is, hiába valakiének az akárkije, bólint rá és megveregeti a vállam, mert tudja, hogy erre van szükségem.
és eltereli a figyelmemet, és beszél és csacsog és megnevettet.
sokat voltam ma este elveszett, kicsi és/vagy izé. de jó, hogy mindig volt, aki visszarángasson.

és persze vannak még több nagyon igazi barátaim is, de ez és itt és most azoknak szól, akik ma sokat segítettek.