utálok mosogatni. csupán 2 emberről tudok, aki szerethet(ett): Agatha Christie állítólag mosogatás közben találta ki a krimik sztoriját, a biológiatanárom meg emlékeim szerint a dolgozatfeladatokat.
én rendszerint mosogatás közben csak arra tudok gondolni, hogy mennnnyire utálom. és ádám szerint nem is vagyok elég alapos (ezzel azért vitatkoznék...) de becsületére legyen mondva, egy csomószor megcsinálja, szóval tulajdonképpen nekem elég ritkán kell.
eszembe szokott jutni, hogy szegény üknagyanyáink vajon mennyit szenvedhettek ezzel. nem volt nekik folyóvíz mosogatni (hát még forró folyóvíz), de fémdörzsi, se dörzsis oldalú szivacs, pláne nem volt pedig olyan csodamosogatószerük, mint nekünk. hogy csinálták vajon?
és kell-e egyátalán mindenhez mosogatószer? (igen, használok, fejelemet is venné á. ha nem tenném, de minimum nem engedne többé a mosogatás közelébe) mert hogy dzsuvás zsíros dolgokhoz kell, az oké. de ami nem zsíros? ami lejön anékül is, szép és tiszta lesz? ahhoz is? vagy akkor mi lesz a baktériumokkal? végülis az emberiség elvolt jópárezer évet antibakteriális kézkímélő mosogatószerek nélkül, akor logikusan azt gondolná az ember, hogy ahova nem muszáj, oda nem is kell. csak társadalmi, vagy valós higéniai elvárás, hogy mindig mindent mosogatószerrel mosogassunk?