rettegek ettől a tárgytól, rettegek bélabánál vizsgázni, és már megint halogatom tovább és még tovább, hogy fel tudjak rá készülni rendesen. nem tudom, hogy el lehet-e menni oda egyáltalán úgy hogy biztos vagyok benne, hogy sikerül. félek attól a kaján mosolytól, ami bélabá szája csücskében játszik olyankor, amikor valami nem sikerül, némi önelégültség, énmegmontamság van olyankor a hangjában, hogy tudom, hogy maga nem tanul, hogy nem tudja, hogy látja, nekem volt igazam, és sajnálom, de erre nem adhatom meg. pedig én tudom, én tanulok, tényleg, de nem látom be, hogy informatikusként azt kéne megtanulnom, hogy hogyan célszerű elrendezni a gépeket egy üzemcsarnokban, hogy milyen nyilakat kell felfesteni a padlóra az akadálymentes anyagmozgatáshoz, meg ilyesmi. nem. nem akarom. nem kell. nincs értelme.
de muszáj.
1 megjegyzés:
nyugi, menni fog! legyél magabiztos, vagy legalábbis tűnj annak, mosolyogj sokat, és próbálj mindenre válaszolni! nekem ez be szokott jönni legalábbis, mert ha be vagy tojva, akkor látja, hogy sebezhető vagy, ha mosolyogsz, az viszont azt jelenti, hogy 1. nem félsz tőle 2. nem félsz a vizsgájától 3. alaptalan volt hogy olyan undok/gonosz/stb. volt veled. esetleg még meg is zavarodik, és elfelejti, hogy szivatni akar téged.nekem komolyan bejött, pl anal 3-ból, hogy bementem mosolyogva, és bár egy bizonyítást csak félig-meddig írtam le, a bácsi simán ötöst adott (hozzá kell tenni, előttem levizsgáztatott vagy 15 embert, és már vagy 6 órája csinálta) szóval az sem árt, ha többen mentek, és a végén mész be, mert akkorra lefárad, a végén mindig jobb jegyek születnek. momentán ennyi jutott eszembe tutibiztos vizsgatúlélő tippből.
ügyi légy!
Megjegyzés küldése