már egyszer  írtama kedvenc sorozatomról. 2 éve akkor egyhuzamban bedaráltam belőle 1,5 évadot - aztán letettem. nem vagyok az a sorozatnézős típus, komolyan, hiába szeretek valamit, hiába változatos a cselekmény, imádnivalóak a szereplők, egyszerűen ráunok. így történhetett, hogy sosem láttam többet a Szívek szállodájából vagy a Csillagkapuból 2,5 évadnál (aztokat viszont vagy háromszor, mivel többször is nekifutottam) ezért nem fejeztem be sose a Dead like me-t, ezért rekedtem meg Chuck-kal. az egyetlen szerintem, amiből TÉNYLEG minden részt láttam, az a Stargate:Atlantis volt. na de ez egy másik történet.

na de vissza az eredeti témához, mert most ugye épp a Doctor's Diary volt porondon. szóval miután kijöttem a kórházból, szükségem volt valamire, ami leköt. ami eltereli a figyelmemet. valamire, ami megnevettet, ami megríkat, de csak úgy felületesen. valamire, ami semmiképpen nem kavar fel, valami limonádéra, ami kitart azért egy pár napig. és ekkor beugrott, hogy hát van még nekem 1,5 évadnyim Gretchen Haase és Marc Meier kalandjaiból. Beraktam hát egy hétköznap este, miközben a Lekvárfaló épp WoWozott én meg nagyisan hímezgettem a kanapén.

és beszippantott újra. 4 nap alatt megnéztem mind a 14 részt, és bár a lekvárfaló csak fogta a fejét, hogy hogy lehet ilyet nézni hát ez borzasztó, azért titokban figyelt ám ő is, és NAGYON SAJNÁLT, hogy a legjobb poénokat én igazából nem is értem, és jókat röhörészett a háttérben.
mert akár mennyire is bugyuta sorozatnak tűnik, igazából zseniális. persze nem tudom, hogy a magyar szinkronja milyenre sikerült (a dunatévén adták), hogy a sokszor nagyon is német vonatkozású vicceket, szójátékokat sikerült-e átadni, mindenesetre úgy, hogy azoknak is csak a felét értettem, én imádtam az egészet. annyira könnyedén hozza a bridget jones figurát, annyira könnyedén figurázza is ki egyben, és annyival életszerűbb, életszagúbb és humorosabb, mint az igazi bridget jones és doktor szöszi, hogy nem lehet nem szeretni. benne van mindannyiunk fiatalsága és felnőttsége, valahol, valakiben úgyis saját magunk karikatúrájára ismerünk. vagy a padtársunkéra.
és most, hogy a végére értem, a szívem szakad meg. meg kell válni Gretchentől, akiről nem értjük (és pontosan értjük), hogyan viselkedhet ilyen bugyután, Mehditől, akit legszívesebben mindannyian a keblünkre vonnánk és vigasztalnánk, Marctól, akibe mindenki szerelmes még akkor is, ha egy pöcs, Sabinétől, akit mindenki sajnál és azért akivel mindenki azonosulni tud egy kicsit....
jaj, látom már, sokszor fogom én ezt a 24 részt még megnézni.

Január elején már majdnem sikerült újra berúgni ezt a blogot, de az sors közbeszólt, kitette a lábát, én meg elhasaltam benne.
Lassan azért csak sikerül felállnom és össze szednem magam, always look forwad and never look back, ahogy a főnököm mondta.
Csináltam pölö ilyet is és kitettem a falra.
Positive Gedanken sammeln.

az autót nem kell lecserélni.
a cica újra elvisel.
egy csillaggal több van az égen, egy pár lábbal több lógáz egy felhőről.
azért remélem, kapunk majd tőle még egy esélyt.

folytatva az egyet ide, egyet oda politikát, ha már előbb megint nyafogtam, akkor legyen itt egy jó kis januári évnyitó zene.



ezt csakis januárban éri hallgatni. mert hát egyértelmű, hogy a film miatt ilyen havas dolgokhoz kötődik, hangulatában olyan évkezdős-bizakodós, meg decemberben úgyis mindenki jingle bellst hallgat.

elmúlt a karácsony, elmúlt a szilveszter is, akkor most már jöhet a tavasz, UGYE???

ez fura, mert úgy egyébként szoktam szeretni a telet, de idén elégedetlen vagyok vele. persze simán lehet, hogy csak azért, mert tavasszal már sokkal több izgalmas dolog fog történni, jönnek német barátok látogatóba, aztán esküvő (na nem a miénk, de ettől még izgibb, mert idegeskedés nélkül lehet várni) aztán megyünk németországba, csupa-csupa jó dolog jön. csak i kell várni, hogy a fene vinné el.

egyébként ha lenne hó meg hozzá napsütés, akkor valószínűleg nem morcognék emiatt a tél dolog miatt, de nincs egyik sem, sőt tegnap akkora köd volt, hogy hiába hallottuk, hogy tűzijátékoznak  látni nagyrészt csak annyit láttunk belőle, hogy időnként az egyik oldalon kicsit világosabban halványlott a az átláthatatlan, mint a másikon.

na ez az év is jól kezdődik, ha ilyen picsogós bejegyzéssel nyitok.

a cica új keletű lekvárfaló-kultusza kezd tényleg zavaróvá válni. az egy dolog, hogy EGYÉRTELMŰEN favorizálja őt, ha mindketten itthon vagyunk, ha pedig csak ők vannak itthon, akkor arra jövök haza, hogy hangos dorombolással alszik a pasim ölében. mindig.
nade.
ha meg egyedül vagyok itthon, akkor újabban fél méternél közelebb nem jön hozzám, de cserébe közel félóránként hangos nyikkantásokkal és rosszalló pillantásokkal kéri rajtam számon, hogy hová tettem a férfit.

most akkor vagy zsigerből utálja a terhes nőket, vagy ennyire mély nyomot hagyott benne, hogy mindig én pucolászom a szemét és vágom a körmét. (ez utóbbi kegyetlenül hangzik, de néha muszáj, mert a cica béna, és nem kapar eleget, ezért annyira megnőnek a körmei, hogy visszatekeredve szúrják a talpát járás közben, ami meg fáj neki, és ilyenkor a gondos gazda neki áll manikűrözni. egyszer ki is lakkozom, eskü)

remélem egyébként, hogy mihamarabb megnyílik a magyar amazon, és elkezdenek forgalmazni mindenféle magyar nyelvű e-könyveket. mert egyrészt a két év illegál után most már tényleg szívesen fizetnék egy-egy e-könyvért, másrészt mert a buszon a  mór utolsó sóhaját is könnyebb lenne a kis kindliről olvasni, mint az 560 oldalas kötetet cipelgetni meg ki-be rakosgatni a táskából