a nap híre tegnap az volt, hogy a svájci frank 245 forint már. nincsen frank hitelünk, se svájci exportra dolgozó vállalkozásunk, szóval az ilyen hír fölött egy mások iránti együttérzést kifejező lakonikus sóhajt megeresztve el is vonulhattam volna.
no de volt egy olyan kósza tervünk, hogy egyszer majd megyünk oda hosszú távra. na most ez ezzel a szemtelen frankkal meg az ő csapodárságával végig semmivé foszlott (oké, a terv egyébként sem állt annyira stabil lábakon, de ez megadta neki az utolsó pofont)
de semmi baj! nem esünk kétségbe, hiszen mielőtt az előző meghalt volna, az én fejemben már meg is fogant az új cél, ami sokkal praktikusabb, mint az előző, valamint nem elhanyagolható módon mindkettőnk szívéhez közelebb is áll.

Österreich! Ausztria! Osztrák sógorok! Bécs! Wienerwald! ilyesmi...

persze a hiteles tudósítás kedvéért meg kell jegyezni, hogy a költözés szükségességéről csak én vagyok meggyőződve, a Lekvárpusztitó pedig megpróbálja beleélni magát a lelkesedésembe. remélem sikerül neki

álmomban

nagyon sokat szoktam álmodni. vannak azok az álmok, amiket szeretek. ezek azért is érdekesek, mert nagyon sokszor beléjük álmodok valamit az elmúlt napok bonyodalmaiból. ezeket aztán mókás kigobozni, és rájönni, hogy miért és hogyan is jöttek..
ott vannak a rémálmok. visszatérő rémálmom, hogy történik valami szörnyűség, ahol nekem sürgősen segítenem kéne, de sokkot kapok és mozdulni, levegőt venni sem tudok. ezek azért is rosszak, mert valóban arra ébredek fel, hogy nincs oxigén, és fizikailag sem kapok levegőt, nem csak álomban, esetleg hogy tényleg zokogok és már csupa könny a párnám.
aztán meg ott vannak a teljesen kiszámíthatatlan álmok, amiket tényleg nem értek. ezektől kicsit félek. például ma álmomban mást szerettem, és reggel, mikor felébredtem, megnyugtató volt, hogy mégse. mert már álmomban rossz érzéseim voltak a helyzet miatt. és bár az álom elmúlt, a rossz érzés a "mintha megcsaltam volna" itt maradt, pedig semmi értelme. tudom, délre elmúlik, de addig bánt. én tényleg nem akartam ilyet álmodni. le is írom, el is mondom, nehogy véletlen valóra váljon :/