nem vagyok elég hazafi, viszonylag kevés bennem a romantikus kötődés ehhez az országhoz, valamint európán belül ma már nincsenek távolságok.
beleszerettem az alpokba, a bocikba, a napsütésbe, a hegyi levegőbe,abba, hogy ott más, mint itt.
anya azt hiszem nincs elragadtatva az ötlettől. nem mondta,de gyermeki megérzésem azért nem hiszem, hogy nagyot tévedne. a lekvárpusztító sem örül túlságosan, azt mondja, pont mikor kezdte magát tényleg otthonosan érzeni ebben az országban.
csak az én seggemben van puskapor.
tervek nincsenek. nincsen konkrét hova, nincsen konkrét mikor(oké, annyi azért biztos,hogy egy éven belül nem). még az is lehet, hogy pár hónap alatt elmúlik elmúlik az egész. de most képeket festek a fejemben, színezem őket színesre, és irigylem az éppen dániába készülő barátaimat :)