nyár van nyáár. ma végre újra tudok neki örülni. nem, a 38 fokban nem tudtam, nagyon untam már. felülírva minden általam magamnak hozott szabályt rövid farmernadrágban és ujjatlan trikóban kellett munkába járni, pedig az ANNYIRA NEM felnőttes de hát csak azt tudtam elviselni magamon útközben. a macska a lehető legviccesebb és legvalószínűtlenebb pózokban feküdt az előszobában egész nap, hogy minél nagyobb felületen érintkezzen a 'hideg' járólappal. naponta legalább 4 liter folyadékot megittam - ennek megfelelően kb negyedóránként jártam vécére. DE még vízpartra sem mertünk nagyon menni, mert mindenhol annyira nagy tömeg volt, hogy azt se kívántuk magunknak (oké, anyával meg zsűllel voltunk egy órát a palán, de tényleg tömeg volt) az aszfalt ontotta magából a meleget, a föld ontotta magából a meleget, de még a fák, a füvek és a mókusok is ontották magukból a meleget. a paradicsomjaim majdnem kiszáradtak. bezzeg a kaktuszok, na azok partiztak ebben az időben. na de ennek is csak vége lett egyszer. és régen éreztem magam olyan boldognak, mint ma reggel, amikor FÁZTAM! és felvehettem végre a halásznadrágot, cipőt és olyan pólót, aminek ujja volt, és mégis túléltem. és amikor munkába érkezve levettem a sisakot, nem csorgott alóla az izzadság. és végre nincs 30 fok a hálószobában. ó, az élet apó örömei!