szóval ugye a hónap elején kezdtem dolgozni az új munkahelyen, és alig töltöttem ott másfél hetet, mikor is a főnök úr megkérdezte, hogy Frau Göbölös, lenne-e kedve Düsseldorfba menni? én meg természetesen kapva kaptam az alkalmon, és amikor kiderült, hogy ez pont aznap kellene hazajönni, amikor a düsseldorfi karnevál kezdődik, olyan kedvesen mosolyogtam a telefonba, hogy a főnök csak megkérdezte, hogy esetleg kíváncsi vagyok-e a karneválra, na jó, ha igen, hát akkor maradhatok péntek reggelig csütörtök este helyett.
mindent persze nem láttam így sem, mert hát az csak egy nap volt a karnevál 4 vagy 5 napjából, de azért mély nyomot hagyott bennem. az egyik kollega volt olyan kedves, és a napközbeni megnyitóra elkalauzolt minket - a "csak kiugrunk kicsit, aztán jövőnk is vissza dolgozni" felkiáltásból egy 2 órás extra szünet lett, pár pohár sörrel ("ugyan már, ennyitől még tudunk dolgozni!") majd munka után a céges karnevál - miután ugyanis láttam a délelőtti verziót, úgy döntöttem, nem merek egyedül kimerészkedni az esti őrületbe, inkább választom a kissé már ismerős arcokat az irodaépület biztonságos üvegfalai közt :)
szóval aki azt gondolná, hogy a németek savanyújánosok (sokan gondolják ezt) és nem tudnak igazán mulatni (sokan látják így) az menjen ki a a karneválra. mert az valami hihetetlen. valószínűtlen. semmiben nem hasonlítható a mi kisstílű farsangunkhoz.
hogy beöltözni kötelező. én ezt nem vettem komolyan, mert a beöltözős bulikra az embereknek általában 15 - max 30% vesz fel tényleg valami mókásat. node így az utcai árustól kellett sürgősen vennem egy flitteres kalapot meg egy bohócorrot, mert nem akartam kilógni túlságosan a business-confirm outfitemel. jobbra tőlem egy banán töltötte magába a sört, balra egy gorilla szürcsölt valami töményet, előttem egy csoport boszorkány énekelt, mögöttem meg matrózok táncoltattak méhecskéket. a matrózok voltak a lányok, a méhecskék a fiúk. just to know.
és mindehhez a zene - a KARNEVÁLI zene, ami az én fülemnek valahogy a blasmusik, a jodli és a német dáridó furcsa keveréke, és ezt ordítja nagymama és tinédzser unokája egymásba karolva az utcán - szürreális. zseniális.
folyik a sör, a bor, a mit-tudom-én-mi napkeltétől napnyugtáig. háromkor még telefon-konferenciázol, négykor ugyan azokkal az emberekkel már lent táncolsz az ebédlőben. a különbség annyi, hogy a teamleader az öltöny és szúrós szem helyett most hippiparókában és napszemüvegben nyomul, a titkárnő indiánlány-szerelésben hozza ki a harmadik kört, a kedves kolléga a bajor bőrnacijában leginkább egy kertitörpére hajaz, és akárhányszor leveszed a bohócorrot, hogy levegőhöz juss, rád szól, hogy tedd vissza, és kinevet.
sör-kolbász-zene-tánc-sör-perec-zene-tánc, ez ismétlődik négytől tizenegyig, amikor is a magyar ember lánya hazavánszorog a hotelbe, mert hát holnap korán kell kelni, indul a repcsi.
aztán a fél világon és három repülőtéren keresztül hordozza a lila flitteres kalapot, és minden reptéri dolgozó mosolya furcsáról megértőre változik, amikor a tekintetük a karikás szemről és kalapról a beszállókártyára vándorol. ja, hogy düsseldorfból jön.
kép a karneválról nincs. (asszem mindenkinek jobb így :P)
itt a testvéremnek prezentálom szkájpon csodás álöltözetemet
1 megjegyzés:
Elmehetnél bohócdoktornak is. Az is nagyon hasznos.
Én is szép emlékeket őrzök a német Faschingról.
Megjegyzés küldése