sznobság

a lekvárfaló tegnap este elgondolkodva jegyezte meg, hogy reméli, most nem tartanak minket sznobnak az ismerősök azért, mert ide költöztünk, egy ilyen környékre, egy ilyen lakásba, ennyiért.
marhára nem érzem magam sznobnak, de azon elgondolkoztam, hogy most ez tényleg így tűnhet? és most nem a bizonyítványt akarom magyarázni, mert nem hiszem, hogy szükség lenne rá. csak nincs kedvem mindenkinek egyenként elmagyarázni, hogy miért és hogyan. aki kérdezi, azt majd ideirányítom.

a régi lakást szerettük. tényleg, nagyon, mert szuper, csak - mint azt korábban is írtam már - kinőttük. amikor oda költöztünk másfél éve, épp hogy csak összebútorozva, alig három hónap kapcsolattal a hátunk mögött, akkor tökéletes volt, elég volt. azóta viszont felépítettünk egy közös életet, és annak már kevés az az 50 négyzetméter. de nem akartunk minden áron, minél hamarabb költözni, csak ha megtaláljuk azt, ahova tényleg szívesen megyünk. ami nincs túl messze a várostól, a munkahelytől, és mégis csendes, nyugodt, zöld. ami elég nagy ahhoz, hogy egy pár évig most ne kelljen költözni. ami elég szép és felújított ahhoz, hogy szívesen lakjunk benne. és legyen hely mindennek, kocsinak, bringáknak, macskának, embernek. és persze meg tudjuk fizetni.
az igények nagyok voltak, éreztük mi ezt, de lejjebb adni nem akartuk. úgy néztük a lakásokat, hogy egy kompromisszum belefér, több nem. ennek persze ára van, de.
és itt jön a legtöbbet kritizált pont, az ár. és mennyit fizettek érte. mennyit??? hú, hmm, hát, ha nektek bele fér... igen, belefér. azt, amit más amerikai nyaralásra költ el, én a mindennapjaimba ölöm bele. szívesebben érzem magam jól - tökéletesen - az év 365 napján, mint csak abban a 3 hétben, amire egész évben spórolok. nyilván kisarkított mondat ez, de remélem értitek, mire gondolok.
lakást venni nem akartunk. bár magyarországon a saját ingatlannak van presztízs-értéke, kultúrája, ettől még szerintem teljességgel felesleges. ha nyugatabbra nézünk, ott a lakásbérlés nagyságrendekkel elterjedtebb. és nekem ez így tetszik. egy ilyen lakást nem tudnék megvenni, most nem, talán majd sok év múlva. és most nem is akarnék, hiszen ki tudja, mi lesz velünk 10 év múlva, érdemes-e egyáltalán itt lekötni magunkat, szívni a hitellel, a vásárlással, a felújítással. nyilván el fog jönni a lakásvásárlásnak az ideje is, de ez itt és most még nem az. viszont addig is, szeretnénk (és szeretünk) szépen és jól élni. és ez szerintem nem sznobság egészen addig, amíg ismerjük, és betartjuk a saját korlátainkat.