az új lakás egyszerűen szuper. van benne hálószoba. hálószoba!!! ami nem osztozik íróasztallal, olvasósarokkal, nem osztozik semmi egyébbel, csak és kizárólag alvásra funkcionál. valami megmagyarázhatatlanul szuper, eddig nem is tudtam, hogy ennyire. és reggel, amikor az ember széthúzza a függönyt, pont a fákra lát rá, ahol lakik vagy három-négy mókus, és a reggeli kávéhoz lehet nézni őket, mert az aztán az igazi cirkusz, nem olyan, hogy hoppá, most egy pillanatra láttam őket, hanem vagy fél órán keresztül egyfolytában a látóterünkben cikáznak.
és a nappali hatalmas, és van hozzá erkély, kertre néző és nagy - vagy legalábbis ahhoz elég, hogy tavasszal majd ott lehessen reggelizni. meg nyáron is. és van dolgozószoba is, illetve egy szoba, ahol az íróasztal van, meg ahol a macska alszik, és nem (vagy csak kevéssé) titkolt későbbi funkciója majd gyerekszoba lesz tán (majd! most ne lássatok gyereket a hasamba ettől a kijelentéstől, mert NINCS ott :P) és minden szép és új és csodás és csöndes, és van tároló, csak a mienk, és van helye a kocsinak is.
és van szomszéd, aki napközben zongorázik, szép, klasszikusat, és ezért ma a kanapén teát szürcsölve, miközben kintről besüt a nap a kopasz faágakon keresztül, úgy érzem magam, mintha valamelyik jane austen regény filmverziójában csücsülnék.
szép. nyugodt. igazán jó.
a lekvárfaló mondta az, nogy na itt már nem csak lakni lehet, hanem élni is.