amikor ma reggel tudatosult bennem, hogy a testvérem egy másik kontinens másik országának másik városában van van, rám telepedett a nihill. ez tök hülyeség persze,hiszen hónapok óta tudtam, hogy megy, meg hát mégiscsak ő az okosabb az ügyesebb a gyorsabb és kitartóbb, és mégis, mert hát csak én vagyok a nagytestvér, és tök hülye érzés az, hogy a kistesóm elérhetetlen messzeségben van, hogy ha bármi történne vele, én tehetetlen vagyok. és tudom, hogy nem fog történni vele semmi, és neki most tök jó odakint (ezért meg irigykedek, na tessék, tönkretesz teljesen ez az egész, mire hazajön, én egy érzelmi roncs leszek :P) azért én mégis veszettül aggódom.
és ebben az az egészen bizarr, hogy egyébként meg nem mintha annyira egymáshoz lennénk nőve, néha két hétig nem is találkozunk, max telefonálunk, vagy ilyeemi, de most, hogy tudom, hogy erre lehetőségem sincs, piszok módon szarul érzem magam.

úgyhogy zsűl, ajánlom, hogy épségben gyere haza két hét múlva, különben mérges leszek :)