vagy az életem vesz (nem normális módon) hétről hétre dramatikus fordulatokat, vagy én veszem véresen komolyan a leghalványabb lehetőséget is és fontolok meg túl sokszor könnyelmű és nem is komolyan gondolt ajánlatokat. ági tudna mesélni ezen dolgokról, minden rituális szerdai együttebédeléskor elsírom neki a világ összes bánatát bánatát, amire a következő szerdán már nem is emlékszem, mert valami teljesen más borzasztó döntéshelyzet előtt állok. szerintem legalábbis.
és ez így megy hétről hétre. mint egy rossz szappanoperahősnő, olyan vagyok én.

dedede, most pont ez tartja bennem a lelket, hogy csak pár nap, és lesz valami más amin lehet aggódni, és ez a mostani ez már nem is lesz aktuális.