sokféle ok miatt követhetünk valamit (embert, eszmét, istent, vagy épp egy piros furgont). lehet a józan eszünkre hallgatva, érvek és ellenérvek mentén döntve, vagy meggyőződésből, elvakultságból, megszokásból, tradícióból. mindezen sok ok közül az egyetlen meggyőzhető, akivel - aki ellen érdemes vitázni, aki érvek mentén dönt. a többivel lehet, de felesleges.
itt van ez az esztergomi dolog is, én személy szerint egészen biztos vagyok benne, hogy józan ésszel itt csak egyféle képpen lehet oldalt választani.
éppen ezért nem álltam le vitatkozni ma, amikor az iroda Másik Esztergomi fiújának egyik elejtett megjegzéséből az derült ki: nem egy oldalon állunk.
mert egyébként nincs vele semmi problémám, sőt. és ez a téma nem is tartozik a munkahelyre. nincs értelme vitatkozni, meggyőzni nem fogom. visszanyeltem inkább a felszökdécselő mondatokat. minek. csak egy is keserű szájíz maradt.
hétvégén kimentünk az egomi zarándoklat végálloomására. előtte pár íméles egyeztetés a lányokkal, mikor , hol is találkozzunk. és az a kósza, halványszürke mondat az egész ímélfolyam tetjén, hogy a Negyedik Lánynak inkább ne szóljunk. nem mintha nem akarnánk, hogy jöjjön, csak hát, a családi vonal, no mindegy, szóval ez inkább ne is merüljön fel konflikturforrási lehetőségként.
az még csak csak oké, hogy négyévente egyszer egy hónapig mindez része az ember életének.
de hogy minden nap... ez nem fair
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése