sálimár bohóc

a könyv megfog, és belülről tekerget, a szívemet, a gyomromat, az agytekervényeimet, nem hagy aludni, annyira tömény, tömény gonoszság, tömény szomorúság, tömény elkeseredettség, tömény valóság, egy olyan valóság, amiről azt hisszük, nem a miénk, mert távoli, de pedig igen, nagyon is, itt van a közelben, csak talán kicsit máshogy hívják, talán kissé más az arca, de a lényeg ugyanaz.