ők mariska, madmoiselle veronica, miss elisabeth és herr dunkelhefe, a karácsonyi időszak termékei. a rengeteg monitor előtt ülés után egész egyszerűen muszáj volt valami teljesen mást csinálnom, és ezek már azóta motoszkálnak a fejemben, mikor kiterült, hogy megyünk ki némethonba. kapóra jött hát a "gyakorlatilag nincs munka" hét, meg a hideg otthonmaradós esték. ja és az, hogy a lekvárpusztító bele van bolondulva a jézuskától kapott e-könyv olvasóba. így amíg ő olvasott, én ültem a tévé előtt, varródobozokkal-anyagcafatokkal-vatelinfelhőkkel-szaténszalagokkal körbevéve néztem az egymás után futó német krimisorozatokat, az esti filmeket, esetleg dokumentumfilmeket, ami épp jött. és közben futószalagon gyártottam a textilsereg tagjait.
eredetileg csak két baba és egy medve volt tervbe véve, csak mikor már szépen ki volt szabva és összevarrva, a kifordítgatásnál kiderült, hogy Veronica kékfestő anyagból készült ruhája csúnyán fog, még szárazon is. így pedig mégsem adható oda egy hároméves-se meg egyéves-se testvérpár bármelyik tagjának. se.
de ha már félkész volt, befejeztem őt is, a kicsik meg kapnak helyette másikat.
a kék láttán ellenben zsűl jelentőségteljesen pillogva bejelentette, hogy UGYE tudom, hogy neki nemsoká névnapja van. hát jó.
így hát a medve megy a lekvárpusztító anyukájának medvegyűjteményébe, a piros és sárga babák pedig a lekvárpusztító unokahúgainak, az utolsó pedig marad itthon.
szóval elkelt mind :)