karácsony után

otthon karácsonyoztunk esztergomban, nem voltam már előtte egy hónapja, nagyon hiányzott. az a fajta hiányzás volt ez, ami akkor tűnik csak fel, amikor mát otthon vagyok. itt pesten annyira el voltam foglalva folyamatosan, annyira nem jutott időm figyelni, hogy észre sem vettem, hogy elszállt ez a négy hét itt. így aztán otthon, illetve inkább amikor el kellett jönni otthonról már vasárnap (dolgozni, igen, így jár, akinek egy nap szabija sem marad decemberre :P) szóval csak a vonaton tűnt fel az újbóli hiány. no de nem is az a lényeg, hanem az, hogy piszok jó volt, együtt anya-mami-tibi-zsűl-anya-lekvárpusztító-mami2-jánosbá. aztán másnap unokatesók, kaja, játék dumcsi rogyásig, színes karácsonyfa, sztenderd karácsonyi műsor a templomban, meglepetések, hócsata, hómacskaépítés, hát mi hiányzik még egy karácsonyhoz?
és előtte meg még itt fent sütit sütöttünk és forraltboroztunk és karácsonyi dalokat énekeltünk hozzá, feldíszítettük a fánkat, és úsztunk a saját lokális kis boldogságunkban.
giccses ez így, de asszem a karácsony egy kicsit erről a giccsről szól, odakint és idebent, jó látni a csillogó-villogó-fényes-zenélős dolgokat mindnfelé, és igenis szeretem érezni pár napig ezt a túláradó giccses boldogságot is, ami csak ilyenkor jellemző. (persze ilyenkor jön a másik fele a közhelynek, hogy szeretni meg másokra figyelni nem csak karácsonykor kell, de szerintem nem baj azért, ha ilyenkor kicsit jobban, amiből viszont azért köszönöm, de elég nekem ez a pár hétnyi decemberi-adventi időszak is.)
most pedig? semmi. lassan el lehet kezdeni készülni a diplomavédésre - de azért csak lassan, most még pihi. meg el lehet kezdeni készülődni lassan németországba - megyünk januárban, készülnek ajándékok most oda (nem karácsonyi, csak olyan helló-örülök-hogy-látlak) kézzel varrt babák meg macik meg ilyesmi.
olyan nyugis minden.