én igazán ritkán hiszek a sorsszerűségben na de ez már tényleg sok.
az elmúlt 1 hónapban alig ültem fixin. miután kapott új gumikat, három egymás utáni napon hagyta el magát teljesen különböző okok miatt a hátsó belső. először elromlott a szelep, az javítható volt. aztán kiszakadt a helyéről, akkor eltoltam a bringaboltig, kapott új belsőt. aztán sima defekt. helóköszi.
aztán amikor ez végre orvosolódott (nem volt időm rászánni egy újabb egész napot a rozál-féle körülményes gumijavításra, ezért a lekvárpusztító tolta el szervizbe meg vissza, mert ő meg nem hajlandó küzdeni a láncfeszítés-dologgal) szóval utána egyszer felültem, és azóta meg nem jó a fék. tudom én, értem én, fixi, de akkor is, nekem kell a tudat, hogy ott a fék, még ha ritkán is használom, azért használom.
aztán ma azért már csak felültem, mert akárki is akarja odafenn megakadályozni, hogy én bringázzak, most már eltelt a sulihajrá, meg a karácsony, szóval felveszem én azt a kesztyűt.
útközben beugrottam egy szervizbe, hogy majd megcsinálják - hát nem tudták így hirtelen. annyira beette magát az egyik csavar, hogy nem mozdul. se ki, se be, se jobbra, se balra. hát kérem, még ilyet.
de nem adom fel. ha kell, komplett féket cserélünk rajta. de hogy én a héten nem békávézok munkába, az is fix.