2010. november 18., csütörtök

a katartikus élmény, hogy megmentettük a város, hogy igen sikerült, hogy éljen-éljen Éva, az megvolt.
az eredmény, az nincs meg.
vannak persze látszat-dolgok, az új polgármester fogadja a polgárokat, mosolyog rájuk, segít a vöröskeresztnek, kezdőrúgást végez a rugby-meccsen, letörli a könnyeket, mosolyog, átölel, azt mondja, minden jó lesz. kerülnek ki adatok, kezdünk belelátni, kezdjük átlátni. ez jó.
aztán csütörtök esténként bevonul az ülésterembe, ahol nagyjából akkora esélye van keresztülverni a testületen bármit is, mint amekkora esélye egy kisegérnek vagy egy falka macska ellen. persze oké, jerry is túlélt mindig a rajzfilmben. de csak túlélt, sosem jutott előrébb. hát itt tartunk, kérem.
de ez persze nem a polgármester asszonyon múlik (vagy én legalábbis nem látom, hol múlna rajta). higgadt, nyugodt, okos, jól beszél, de nincsenek a kezében eszközök. amíg a narancsos képviselők a 20-milliárd-adóssága-van-a-városnak témára kábé annyit felelnek mosolyogva, hogy igen, szerintem is finom volt a húsleves ebédre, hátat fordítanak, és elmennek kávét inni, majd ezek után megszavaznak más városok segítésére újabb pármillás alapot, akkor csodálom, hogy Tétényi nem sikítva veri a fejét a falba. én azt tenném.
nem tudom, hogy lehet elviselni, amikor hülyének, levegőnek, senkinek nézik az embert. nekem nem ment, én emiatt hagytam ott munkát is. vitatkozni vitatkozok én bárkivel, meg beszélgetek, és ha kell, hallgatok is, de ehhez partner kell. amikor az embert látványosan nem tekintik partnernek, akkor nálam elfogy a tudomány.
nos, láthatóan Éva még bírja. nem merem feltenni a kérdést, hogy csakhát minek, meg hogy van-e értelme, mert ha a mögötte álló nép elkezdi elveszteni az Ügybe vetett hitet és bizalmat, akkor pillanatok alatt omlik össze az egész, eddig ügyesen és óvva építgetett vár.
csak amikor csütörtök esténként olvasom a twitteren a testületi ülések közvetítését, akkor annyira reménytelennek tűnik minden.
aztán másnap, amikor a polgi blogjára kikerülnek képriportok és beszámolók, mindjárt rózsásabb egy kicsit a helyzet. de holnapig csak szégyenkezni tudok a városom városatyái miatt.

Nincsenek megjegyzések: