b&b

büszkeség és balítélet. minden jane austen történet közül a legszuperebb. komoly korrajz és irónia, tündérmese és valóság keveredik benne, olyan, amit végigkacagsz ezredszerre is, merthogy elolvasod ezredszerre is, és elhiszed minden sorát, mert a szereplők mégis annyira hétköznapiak és tele vannak hibákkal, hogy teljesen valóságosnak tűnik, elhiszed, hogy ez veled is megtörténhet.
és megcsinálta belőle a BBC azt a csodás-csodás sorozatot, ami Colin Firth-t az örök férfiak csarnokába emelte, ami kitermelte később a Bridget Jones-történetet is, azt a sorozatot, amit minden lány, aki legalább egyszer olvasta a könyvet, legalább harmincszor látott életében. évente.
aztán megcsinálták belőle a halivúdi nagyprodukciót, keira knightley-val. és, hát, nem is tudom.ez a film minden, ami a klasszikus BB-sztori nem, és semmi, ami az igen. hiányzik belőle a tartás, az angolság, hiányzik belőle a kritika és a szatirikus hangvétel. ami megmarad belőle, azok a történet csomópontjai csak, amit sietve megpróbálnak belezsúfolni a két órába, de csak csomópontok maradnak, összefüggés nélkül. eliza pimasz ugyan, de nem eszes és furmányos, darcy gazdag és befordult, de nem büszke és gúnyos, collins pedig egyszerűen semmilyen, lady cathrine-nek pedig hisz az ember ahelyett, hogy húzná rá a száját. ez alapján a film alapján nem akarnám elolvasni a könyvet. se megnézni a sorozatot. én nem. de hát ízlések és pofonok, ugyebár. nem olyan, mintha a film a 18. században játszódna, hanem mintha mai emberek játszanák el az egészet, 18. századi ruhákba bújtatva.
a jane austen történetekhez csak nagyon óvatosan illik hozzányúlni. a célközönség szívében ezek egy apró kis oltáron - giccsesen szólva az igaz szerelem oltárán fekszenek. a lényeg a szerelem, a boldogság, a történet, és azok a próbálkozások, amik ezt szem elől tévesztik - nálam legalábbis sikertelenek. nem szeretem, nem szeretem a BBC-s meggyőző érveket sem (eltekintve az oh-oh-óóóóh wentworth kapitánytól benne)
oké, asszem vaskalapos vagyok.