avokádókrém

kaptam keresztanyukámtól egy avokádót. csini, zöld cucc, oké, majd kezdek vele valamit, de még tök kemény volt szegényke, úgyhogy nem nagyon törtem az agyamat, mi legyen vele. aztán ma jutott eszembe megint, hogy oppá, ha nem akarom kidobni (márpedig nem akartam) akkor sürgős kezdeni kéne vele valamit. mondjuk vacsira. be is ugrott, hogy mandynél olvastam valami igen szimpatikusat, elő is vadásztam a receptet, aztán elszontyolodva vettem tudomásul, hogy se tejszín, se lila hagyma nincs itthon. itt az avokádó projektbe vetett lelkesedésem ezen a pontonjelentősen megcsappant. no mindegy, nézelődjünk tovább.
aztán mire elolvastam vagy 10 receptet, és ugyanennyiszer megnéztem a hűtő tartalmát, nagyjából körvonalazódott bennem, hogy mi is kerül bele. egy kicsi ebből a receptből, egy ötlet onnan, megint más amonnan. szóval végül ez lett:
- 1 igen-igen érett avokádó
- két keményre főtt tojás (a Lekvárpusztító meg is kérdezte, miután vagy negyed óráig főztem őket és teljesen elfeledkeztem róluk - kochst du atom-eier?)
- egy pici vöröshagyma negyede egészen apróra vágva
- löttyintésnyi olívaolaj
- só, bors
- 2 villahegynyi samba oelek ( csípős cucc, ha hasonlítani kell valamihez, akkor mondjuk erős pista. vagy bármi piros-brutál)
- egy fél citrom nem-az-összes leve

mindezt egybe, tör-kutyul-meg még tör és még kutyul, kostól, őőő ez jellegtelen, még egy kicsi ebből, még egy kicsi abból, na most jó. kicsit a hűtőbe, gondolom ha még többet állt volna, még jobb lett volna, de már piszok éhes voltam.
és hogy milyen lett? jó. még az egyébként valami vírusos-hasmenéses-magaslázas borzalommal küzdő Lekvárpusztító is kért belőle, miután nem bírta megállni, hogy bele ne szagoljon és meg ne kóstolja. azt mondta, ez megér annyit, hogy pár órát megint morogjon a gyomra (annak ellenére, hogy megígértem neki, hogy mihelyt meggyúgyul, csinálok megint. nem volt hajlandó kivárni :P)