ősz van, tehát gombaszezon.
pedig egyébként nem vagyok egy nagy gombaevő, illetve hát szeretem, csak sokan meg nem különösebben, ezért ritkán van a menzán, ritkán van a melegkaja-rendelős cégnél. amikor pedig hétvégén végre-végre otthoni főzőcskére kerül a sor, hát inkább valami nagyobb volumenűnek áll neki az ember lány a gombánál.
aztán most ősszel mégis egyre gyakrabban csémpésződik be a akarva-akaratlanul ide-oda. kerül a wokos kajába hétvégén (mert a cukkini már kifutott és drága), a rántottába vacsorakor (mert maradt a hétvégéről, ami nem merült be a wokba). és az ember lánya megvilágosodék: a gomba jó. és valahogy odalopózott rendelhető menüre is rántott meg pörkölt, meg mindenféle formában, minden napra egy mese, a lehetőségek tárháza igen nagy, ha még Laci Bácsi dobozosebéd-cége is ennyiféleképpen tudja variálni, gondoljunk bele, mit hoz ki belőle egy "hétköznapi" háziasszony - a háziasszonyok határtalan kreativitását ismerve, ez már az én fantáziámat is meghaladja. és nagyon nem utolsó sorban ott van főszereplőnk az új olasz étterem étlapján is, vargányás rizottó. kacsamájjal. a mocsár-színű mennyország.

ősszel újra és újra rádöbbenek a gomba félisteni mivoltára, újra megfogadom, hogy mostantól többet, gyakrabban, mert megérdemli, mert megérdemlem, mert gyors, mert könnyű, mert egészséges, mert finom. aztán egy idő után lelohad a lelkesedés - de ezt összességében egyáltalán nem bánom, mert így a következő ősszel újra rácsodálkozhatok és örülhetek és ehetek és ujjonghatok. gomba forevör.