esztergom, sokadszor

legutóbb, az önkormányzati választások után azt írtam: "a minden jól megy, ez az utolsó meggyes-címkés bejegyzés".
nem, nem megy jól. nem hogy nem minden, semmi nem megy jól.
legalább minden másnap index címlap, két hete Esztergommal foglalkozik az egész országos sajtó.

eleinte példálóztak velünk - lám, a narancsok sem verhetetlenek, példás összefogás, satöbbi.
aztán csodálkoztak rajtunk - hát ez a meggyes? mit akar, miért, hogyan?
utána szánakoztak - hát ilyen tényleg csak a viccben van, szegény esztergomiak, hát nem ezt érdemlik
ma már csak nevet, nem is nevet: röhög mindenki - nézd a hülye esztergomi narancs frakciót, baszki, ház ezt is meglépték, nézd az idiótákat.

kóla, csipsz bekészítve, mindenki ujjongva várja az egomi szappanopera következő részét délutánonként a monitor előtt.csak miket nem szórakoztat már ez. csak mi nem értjük azt, hogy hogyan állhat ki egy országos szinten 2/3-os többségű párt egy ilyen paprikajancsi figura és a bohóc bandája mögött, akin már tényleg egy egész ország botránkozik. mert hallgatás - beleegyezés. ugyebár. ebben a helyzetben ez fokozottan igaz.

elhiszem, hogy van ennek az országnak momentán nagyobb problémája is egy harmincezres kisváros belügyeinél. vörösiszap, extraadók, magánnyugdíjpénztárak, satöbbi.

csakhogy, ennek a harmincezres kisvárosnak az ügyeit a magyar hír- és médiakövető társadalom kilencvenkilenc százaléka nyomon követi.
a maradék egy százalék ül a bársonyszékében abban nagy cifra palotában a duna mellett, és hallgat.
ideje volna nekik is véleményt nyilvánítani az ügyben. így-vagy úgy. nagyon ideje volna.
csak hogy tudjuk, hányadán állunk.

(javasolt olvasmány a témában az indexen: meggyes, tétényi, esztergom, továbbá meggyesahibás , szeretgom)