miután nekem sem tiszta lelkiismeretem szabályszegés-téren, nem szoktam megszólni senkit, aki átmegy a piroson, keresztülzúz a kereszteződésen, cikázik az autók közt, legyen az gyalogos vagy biciklis, rolleres vagy görkoris. (az autósokat de, mert ők nagyok, nehezek és gyorsak, és sokkal nagyobb következménye van annak, ha rosszul döntenek)
na de azért mindennek van határa, és mindent csak a józan ész határain belül tessék már csinálni. persze vannak tapasztalatlanságból, figyelmetlenségből adódó rossz döntések, ilyenkor rosszabb esetben a delikvens arcára kiül az ijedtség és a felismerés, jobb esetben valamilyen gesztussal elnézést kér - oké, mindenki magából indul ki, én így szoktam.
na de ami tegnap történt, az nálam is kiverte a biztosítékot.
nagykörút. zöld lámpa. napközben - tehát még normális forgalom is van. pártíz méterrel tekerek a kocsisor mögött, gyorsan, látom, hogy zöld a lámpám, próbálom tartani a tempót. hölgy a zebra szélén körülnéz, észrevesz - szemkontakt megvan - majd kilép elém a zebrára. úgy, hogy alig tudtam megállni. majd amikor egy gyors nemgoromba mondattal figyelmeztetem, hogy bocs, de neki piros van, egyszerűen ignorál. félrenéz és tovább megy.
ilyentől felrobban az agyam.
mert egyébként meggyőződésem, hogy az autós-biciklis-gyalogos konfliktus nem létezik, és amikor erről beszélünk és ezt próbáljuk megoldani, nyílt kapukat döngetünk.
de az, hogy egyes egyének - tényleg százból egy - mégis mennyire tudja rontani a viszonyt, mennyire keserű ízt hagy tud hagyni egy-egy hasonló akcióval a másik szájában, mennyire alá tudja ásni egyes emberek véleményét, elkeserítő.
mert attól, hogy az autós nagyobb a biciklisnél, még nem CSAK övé az odafigyelés felelőssége, és attól, hogy a biciklis nagyobb-gyorsabb a gyalogosnál, a gyalogosnak ugyanúgy vigyáznia kell rá. mindenki felelős mindenkiért, nem lehet ide-oda tologatni a határokat kilók, mázsák, lóerők és kilométerperórák arányában. 50-50 százalék minden esetben.
csak hát ezt mindenkinek tudnia kéne, és elismerni.